Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 4. szám
állítottak fel. Éppen, mert ezen a téren vannak tennivalók, nem lenne hiábavaló, ha a Szemész Szakcsoport az uveitis problémáját valamelyik budapesti nagygyűlés vezértémájának beillesztené. Irodalom 1. J. Fair: Uveitis : a military problem. Arch, of oplith. 51, 364—-368 (1954). — 2. J. Kurz : Aetiologie diagnosis of iridocyclitis. Ceskoslov. Oftalm. 9, 3—14 (1953). — 3. 8. J. Kimura, J. Hogan and Tygeson : Uveitis in childern. Arch, of Ophthalm. 51, 80—88 (1954). —- 4. E. Alvaro: The etiology of uveitis. Ohthalmologica. 127, 85—93 (1954). — 5. V. M. Godoy : Coroiditis en nicaragua. Opthalm. 1,626—631 (1953). — 6. R. Thiel: Herdinfekt und Auge. Bücheren-i des Augenarztes. 20. Heft (1950). — 7. F. Verreg : Clinique de l’humeur aqueuse pathologique. La ponction diagnostique de la chambre arterieuse et son application aux Problemes cliniques des uveites. Paris. Delachaux—Miestle. 1954. 269. — 8. M. Amsler: L’uveite chronique. Bull. Soc. Ophthalm. France. 407—417 (1952). — 9. Kapuscinski et Biedrowska : Provocation locale du foyer dentaire comme methode diagnostique dans les uveites aetiologie focale. Arch. d’Ophthalm. N. S. 12, 253—257 (1952). — 10. G. Offret, H. Savaux et J. Bisson : A propos de deux cas d’uveite avec presence de germes etc.. Bull, et Мега Soc. France Ophthalm. 66, 321—337 (1953). A debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (igazgató: Kettesy Aladár egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) A diathermiás glaukoma ellenes műtétek értékéről, különös tekintettel a eyelanaemisatióra VALIT LÁSZLÓ A klasszikus glaukoma-ellenes műtétek a csarnokvíz elfolyásának elősegítését tűzték ki célul, új lehetőségeket teremtve a csarnokvíz lefolyásának a csarnok zug, a szuprakorioideális űr, vagy a kötőhártya felé. A diatermiás eljárások új utat képviselnek. Abból a gondolatból indulnak ki, hogy a sugártest sértése, illetve sorvasztása, vagy vérellátásának szűkítése, a normális érték alá fogja szorítani a csarnokvíztermelést. Kevesebb csarnokvíztermelés esetén az elvezető apparátusra is könnyebb feladat hárul. Ilymódon a glaukománál mindig csökkent teljesítőképességű elvezető rendszer a kisebb terhelés esetén jól el tudja látni feladatát. Közismert, hogy a glaukomás szem emelkedett tenziója egyetlen műtéttel hosszabb időre, csak az esetek kis százalékában normalizálható. Tény az is, hogy minden újabb műtét a szemre növekvő mértékben veszélyes, mind a műtéti szövődmények, mind az utókezelés szempontjából. Különösen érvényes ez a perforáló műtétekre. Régi és jogos törekvés a glaukoma műtéti kezelésében olyan eljárások kidolgozása, melyek kielégítő hatás mellett, a lehető legkevesebb szövődménnyel járnak. Már Heine hangsúlyozta a glaukoma műtéti kezelésének fontos alaptételét : ,,... lehetőleg enyhe és veszélytelen eszközökkel a lehető legtökéletesebb hatást elérni, inkább két kis beavatkozás, mint egy nagyobb“. A cyklo-, de méginkább az angiodiathermiák megfelelnek ennek az alaptételnek. A csarnokvíztermelés csökkentését célzó eljárások két csoportra oszthatók. A cyklodiathermia közvetlenül a sugártestre hat, benne részleges sorvadást okoz (direkt módszer). A másik csoport közvetett úton igyekszik elérni ugyanezt a hatást. A sugártesthez haladó erek egyrészét koagulálja, 160
