Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 4. szám
emiatt beszűkül a corp. cil. vérellátása, csökken a csarnokvízprodukció (indirekt eljárás). A két módszer egyesítését jelenti Schreck cylo-cycloanolysisnek nevezett eljárása. Vogt 1936-ban a svájci Szemésztársaság ülésén ismertette cyklodiatermiapunkturának nevezett eljárását. Amsler felszólalásában rámutatott, hogy a műtét kidolgozása kétségtelenül Vogt érdeme, bár a gondolat Weve-tö\ származik, aki juvenilis glaukománál a sugártest tájékán gömbelektróddal felszínes égetéseket végzett és tartós nyomáscsökkenést ért el. Vogt 13 esetről számolt be, valamennyi betegét már előzőleg eredmény nélkül operálták. Az esetek között volt két abszolút és hemorrágiás glaukoma, melyek előzőleg semmiféle módszerrel nem voltak befolyásolhatók. A jó műtéti eredmények nagy meglepetést keltettek, különösen a művi beavatkozásra közismerten rosszul reagáló abszolút és hemorrágiás glaukomák kedvező befolyásolhatósága. Két év múlva Wagner, Vogt intézetéből, már nagyobb anyagon számolhatott be a cyklodiatermiapunktura eredményeiről. (Továbbiakban CI)P.) Körülhatárolta a műtét indikációs területét. Elsősorban előzőleg eredménytelenül operált esetekben ajánlja második műtétnek. Az abszolút és hemorrágiás glaukomát kivéve első beavatkozásra kevésbé tartja alkalmasnak. Különösen beválik hiányzó, vagy igen sekély csarnok esetén, ilyenkor a csarnok a műtét után rövidesen helyreáll. Beválik afákiás glaukománál is, ha a csarnokban üvegtest van, luxatio és subluxatio lentisnél, ha a csarnokba üvegtesthernia nyúlik, valamint genuin iriszatrofiánál. Wagner, sőt maga Vogt is a CDP-t gl. simplex megoldására alkalmatlannak tartja. Thiel 1942-ben összeállította 15 klinika és kórházi osztály statisztikáját 336 esetről. Mint primer műtétet csak abszolút és hemorrágiás gl.-nál ajánlja. A cél itt csak a fájdalom megszüntetése és a szem megtartása lehet, ami az esetek kb. felében sikerül. Második műtétként való alkalmazásáról Vogt-hoz hasonlóan nyilatkozik. Műtét alatt, de főleg a műtét után számos szövődmény léphet fel. Már Vogt is rámutatott, bogy a szúrásokat a limbushoz 3 mm-nél közelebb végezni nem szabad, mert a hőhatás miatt nagyobb kiterjedésű szaruhártyahomály, sőt a széli hurokhálózat pusztulása és makacs széli fekély keletkezhet. Wagner túldozirozás miatt keletkezett uveitist figyelt meg, sőt phthisis bulbit és exogén infekción alapuló plasztikus iritiszt is látott. Marr a GDP. után uveitiszben megvakult szemeket szövettanilag feldolgozta és szimpátiás gyulladáshoz hasonló elváltozásokat talált. A műtét alkalmazása ellen foglal állást és kijelenti, hogy minden egyes (’DP. ophthalmia sympathica veszélyét rejti magában. Von Hofe két súlyos phthisis bulbit, valamint primer szkléranekrosist is látott. Valamennyi szerző megegyezik abban, hogy a GDP. után minden esetben bekövetkezik a szaruhártya hypesztéziája, illetve anesztéziája, amely néha csak a műtét után egy évvel szűnik meg. Oka lehet, a nervi eil. ant. szaruhártyához menő ágainak nagyrészbeni pusztulása a műtéti területen. Ezek a körülmények érthetővé teszik a műtét utáni keratitis bullosa és neuroparalytica keletkezését. Az irodalomban található ellentétes vélemények egyik, de nem döntő oka lehet a nem helyes és azonos metodika. A GDP.-nál a tű begye a szklérát perforálva a sugártestben van. Kétségtelen, hogy az áramerősség és ezáltal a tű hőmérséklete pontosan beállítható, tehát a hőhatás elméletileg pontosan dozirozható. Azonban az élő szervezetben előre ki nem számítható tényezők is szerepelnek, mint pl. a pillanatnyi vezetőképesség, a szövetek vérteltségének nagysága, az egyes szöveteknek a hőhatással szembeni változó érzékeny-XI Szemészet lei
