Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 4. szám

Az uveitises kóresetek aetiológiai megoszlása három év beteganyagában

137 eset : 3461 betegápolási nap. Egy betegre esik 25,2 ápolási nap.

Tbc...........................................................

18

13,1%

Lues .........................................................

Focus tonsilla.......................................

18

4

2,9%

60,0%

fog .............................................

10

30

21,9%

33,4%

appendix ..................................

1

3,3%

adnex .........................................

1

3,3%

Diabetes..................................................

3

2,2%

Traumás eredetű ................................

23

16,8% •

Szem egyéb betegségeihez társuló

13

9,5%

Cardiovasculáris eredetű ................

3

2,2%

Endogen (mvopia, heterochromia,

syndroma)

5

3,7%

Hevenyfertőző megbetegedéshez társuló . .

i

0,7%

Rheuma..................................................

i

0,7%

Ismeretlen eredetű ...........................

36

26,3%

137 100,0%

csak 1954-ben — leközöl egy statisztikát, amelyben 175 esetből 69%-ban focalis, 20%-ban valószínűleg focalis eredetet állapít meg, 5% tuberculosis, 5% lues mellett a felderítetlen esetek számát 1%-ra korlátozza.

Vizsgáljuk meg a helyzetet közelebbről. Általában elmondhatjuk, hogy az uveitisek aetiológiájával kapcsolatban még ma is három irányt különböztethetünk meg : a francia, a német és az angolszász iskolát. A francia az uveitisek kóroktanában ma is hajlamos mindig a luesre gyanakodni, a német a tbc-re, az angolszász pedig mindenben a focust keresi. 11a sorba vesszük a helyzetet, a lues kórismézése általában elég kielégítő, bár merészség lenne bárkinek állítani, hogy a rendelkezésünkre álló laboratóriumi módszerekkel a luest teljes biztonsággal megtudnók állapítani, vagy kitudnók zárni. A lueses aetiológiával kapcsolatban — ha már statisztikázunk — nem érdektelen megjegyeznem, hogy Godoy (5) 1952-es kimutatása szerint Nicaraguában a chorioiditisek 40%-ánál sy.-t talált, tbc-ről említést sem tett, 20%-ot ismeretlennek minősít.

A kórisme szempontjából sokkal nagyobb gondot okoz a tbc és a focalis eredet. A mi statisztikánk 13% tbc-t mutat fel, s majd 22% focust. Kérdés mire támaszkodik a mi tbc diagnosztikánk ? Elsősorban és főképpen a Mantoux pozitivitásra. Nyilvánvaló, hogy kórisménk nem kellőleg megalapozott, mert sok esetben — ha minden egyéb vizsgálat negativ — a szokásos kezelés nem segít, a Mantoux poziti vitás alapján, a német iskola szellemében hajlamosak vagyunk a betegséget tbc-nek minősíteni. Mondhatná valaki, hogy bizonytalan esetekben nagy tapasztalatú szemorvos a kórkép jellegéből megállapíthatja annak tuherculotikus karakterét. Fisher 1951-ben éppen azt hangoztatja, hogy a klinikai kép sokszor nem irányadó, mert acut hypopyonnal járó iritis is lehet tbc-s eredetű. Thiel 1953-ban megállapítja, hogy a második világháború után a tbc-s uveitisek száma a frankfurti szemklinikán erősen felemelkedett. A közlésekből kiderül, hogy a tuberculosis diagnosztikájában a Mendel—Mantoux reakció mellett a Herrmann-féle complement kötési reakciót használják, leptospirosis esetén agglutininlysin testet, toxoplasmosis esetén Westphal-Ше reakciót végeznek. Thiel (6) a Mantoux reakció értékelésével kapcsolatban rámutat arra, hogy annak alapján sokszor még különbséget sem tudunk tenni a valóban tuberculoticus, vagy csak a tuberculosissal fertőzött, de tuberculosisban nem szenvedő egyének között, arról nem is beszélve, hogy a helyzetet még zavarosabbá teszi a BCG-zett generáció felnövekedése. A laboratóriumi diagnosztikát éppen ezért igyekeznek tökéle157