Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 4. szám
tetbe. Ebben a kórképben a bulbus állandóan elődomborodik és lüktetés észlelhető, valamint a pulzussal synchron zörej hallható. Kórtana és kórelőzménye is más, mint az e. i.-é. Vannak azonban nehezebben elkülöníthető, ún. határesetek is. Az orbitális haematomáktól könnyebben, az angiomáktól nehezebben különíthetők el. Az esetleges enophthalmus, a kórelőzmény és a kórlefolyás pontos megfigyelése vezet a helyes kórjelzéshez. A kórjóslat általában quo ad vitám jó ; exitus, elsődlegesen az e. i. miatt még nem következett be. A vénás pangás szövődményei lehetnek : szédülés, fájdalom (feszítő jellegű), aluszékonyság, émelygés és agyi bevérzések. Quo ad visum a prognosis rosszabb. Retrobulbáris vérzések opticus atrophiát okozhatnak. A szemgolyó mögötti vérzés nagysága függ a visszértágulás fokától, kiterjedtségétől, az érfal állapotától és a beteg magatartásától (lehajlás, nehéz fizikai munka stb.). Retinális vérzések súlyosbbíthatják a kórképet. Birch—Hirschfeld megállapította, hogy a fej előrehajlításakor az ép szem is kidülled, mintegy 0,7 mm-nyire, ami három perc alatt 1 mm-nyire növekszik. Ennek oka szerinte az orbitális vénák billentyű hiánya. A v. opht. sup. és inf. az orbita csúcsában egyesülve a sinus cavernosusba torkollik ; nyugalmi helyzetben lefutásuk vízszintes, fejhajlításkor függőleges helyzetbe kerülnek. Mivel nincsenek billentyűik, az áramlás egyébként is lassú és a nehézségi erő törvénye is érvényesül, kevés д-ér folyik el a sinus cavernosus felé. A v. opht. sup.-nak összeköttetése л_ап a v. angulárissal és a v. opht. inf.-nak а лг. temporálissal. Fejhajlításkor tehát a felgyülemlett vérmennyiség egyrésze ezen összeköttetéseken át elfolyhat. Igazolja ezt az a tény, hogy ép szemen az anastomosisok compressiója esetén a protrusio akár 3 mm-es is lehet. A betegség oka még az elülső orbitális elvezető erek szűk voltában is kereshető. A szemüregi zsíratrophia és enophthalmus következményes jelenségek. A vénás lefolyás akadályozottságának helyére is következtethetünk, ha egyenes fejtartás mellett a v. juguláris compressiójakor nagyobb exophthalmus észlelhető, akkor retrobulbáris varixok, ha hajlított fej mellett az orbita szélén а л*, opht. és v. facialis anastomosisára gyakorolunk nyomást és a portrusio nem növekszik, akkor az elülső vénák kiürülésének akadályozottsága valószínű. A vizsgálatok megállapították, hogy a beteg szem oldala felé fordított fejtartáskor is létrejön, bár kisebb mértékű e., és ez igazolja azt, hogy a fejtartás következtében az érintett v. juguláris beszűkül. Feltételezhető, hogy egyes esetekben az egyik v. juguláris fejlődésében visszamaradt. Nem zárható ki azonban az orbita érrendszerének különleges anatómiai állapota sem. Bizonyíték erre Lindenmeyer esete, aki az azonos oldalon történt juguláris nyomásakor nem észlelt e.-t, míg az ellenkező oldal compressiójakor ez bekövetkezett. A legtöbb szerző megegyezik abban, hogy az e. i. oka az orbita varixaiban keresendő, kifejlődésük lassú, fokozatos, esetleg orbitális pangást létrehozó traumás tényezők is kiválthatják. Súlyos objektív és szubjektív tüneteket mutató — átmeneti vagy végleges abducens bénulással járó — hirtelen kialakuló e. esetében az autonóm idegrendszer szerepe sem hanyagolható el. Birch—Hirschfeld a vénafalak sérülése, gyulladása, fejlődési rendellenessége mellett a vénahálózatban a tensionövekedésnek jelentőséget tulajdonít. Az e. i. gyógyítása mindezideig kutatás tárgya volt, minden eset más, ezért sok a nehézség. A kórelőzmény, a bőr, a kötőhártya sértetlensége, valamint a többnyire negatív csont rtg.-lelet rendszerint kizárja a közvetlen, traumás okot. Sokszor az ún. praedisponáló tényezőket sem értékelhetjük túlságosan, miután a beteg érrendszere korához képest lényegesebb eltérést nem mutat. A magas vérnyomásnak, a vénás tensio emelkedésének lehet szerepe. 152
