Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 3. szám

számolt be subjectiv javulásról. Négy esetben ültettünk konzervált bőrdarabot a has bőre alá. Javulást nem észleltünk. A 12 beteg közül 3 a későbbi komplex kezelés hatására sem javult, a többi 9 azonban igen. Az utolsó kísérletet annál a 10 betegünknél tettük, — 15 közül —, akik a komplex kezelésre sem javultak. A subconjunctivalis placenta inplantatió ebben a 10 esetben is teljesen negativ eredménnyel járt. Saját tapasztalataink alapján a Filatov-féle szöveti therapist végül is elhagytuk. A fentiek szerint kezelési sémánk a következőképpen alakult ki: minden beteg kap naponta 3x1 tabi, acidum nicotinicumot és 3x3 mg strichnint. Ez az adag a negyedik hét végére 6x3 mgr-ra emelkedik. Naponta végezte­tünk amylnitrit inhalatiót. Az injektiókat az alábbi sorrendben adjuk: első nap: 1 amp. acethylcholin retrobulbarisan, jobb oldalra. Második nap: 10 ccm exhepar i. m. (újabban neoperhepar). Harmadik nap: 1 amp. priseol (tola­­zolin) s. c. Negyedik nap: 100 000 E. „A“ vitamin i. m. Ötödik nap: 1 amp. acethylcholin retrobulbarisan, bal oldalra. Hatodik nap: 1 amp. Polybé i. m. Hetedik nap: 50 000 E. Hogival nőknek, Androfort férfiaknak. Nőbetegeknél természetesen vigyázni kell arra, hogy hogivalt csak az intermenstruum első két hetében szabad adni. Ezt a kezelést folytatjuk négy héten keresztül. A kezelés egyszerűségénél fogva, ambulanter is végezhető, csupán a két re­trobulbaris injectio igényel szemészeti szaktudást. A fent leírtak szerint 1949 óta 42 beteget kezeltünk és a következő táblá­zatban összefoglalt eredményeket kaptuk: A táblázat áttekintése után azt látjuk, hogy betegeink közül 16 esetben (38,0%) nem következett be javulás. Öt betegnél (11,9%) javult ugyan a visus, de csak minimálisan és átmenetileg, mert egy év múlva már a kezelés előtti értékre esett vissza. Tartósnak bizonyult a javulás 19 betegnél, (45,2%), mert itt a visus egy, vagy esetleg több év múlva is jobb volt, mint a kezelés előtt. (Csak a ténylegesen lemérhető javulásokat vettük figyelembe, a subjec­­tiveket nem). Két beteg esetében (4,7%) következett be a kezeléstől számított 2—4 éven belül számottevő romlás. Egy ízben pedig spontán remissziót ész­leltünk. Első látásra azt gondolhatnánk, hogy ha 45,2%-ban sikerült tartós (egy évnél hosszabb) javulást elérni, akkor nincs okunk borúlátásra. Részletesebb vizsgálatkor azonban megállapítható, hogy javult betegeink átlagos visusa a kezelés előtt 0,28, a kezelés végén pedig 0,46 volt. Az elért javulás csupán nem egészen két tized. Tovább rontja a helyzetet az is. hogy ez a javulás is főleg azoknál a betegeknél következett be, akiknek kezelés előtti látásuk viszonylag jó volt. Könnyebb elérni látásjavulást 0,6-ról 1,0-re, mint 0,04-ről 0,1-re. így éppen ott tudunk kevesebbet segíteni, ahol nagyobb szükség lenne rá. Természetesen ez alól is van kivétel. Megállapítható az is, hogy kezelésre javult betegeink átlagos életkora 31,4 év, míg a nem javultaké 39,4 év. Idősebb egyének előrehaladottabb állapotban lévő betegségén tehát kevésbé lehet segíteni. Ez sem általános érvényű, mert míg legidősebb 66 éves betegünkön (19. eset) sikerült segíteni, addig egyik legfiatalabb 17 éves (6. eset) páciensnél a kezelés eredménytelen maradt. Tapasztalataink alapján nem tudjuk megerő­síteni azt, hogy nőknél a Dpr. enyhébb lefolyású, mint férfiaknál. Férfi bete­geink átlagos életkora u. i. 37.1 év, átlagos visusuk pedig 0,3. Nőbetegeink átlagos életkora 33,5 év, átlagos látóélességük pedig 0,36. Ezek az adatok nagyjából egyenértékűek és nem bizonyítanak amellett, hogy nőknél a betegség enyhébb lefolyású, vagy jobb prognósisú lenne. Therápiásan sem befolyásol­hatók jobban, merta 14 nőbeteg közül csak 4 javult tartósan. Külön szeretném megemlíteni B. A. 33 éves férfi betegünket (2. eset). Kezelés előtt látása jobbszemén 0,1. balszemén 0.04 volt. A komplex kúra után visusa jobboldalon 136

Next

/
Thumbnails
Contents