Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
t),6-ra, baloldalon 0,1-re javult. Itt értük el összes betegeink közül a legnagyobb fokú javulást. Az egy év múlva megtartott ellenőrző vizsgálaton a jobbszem látóélessége 0,2, a balszemé ismét 0,04. Ekkor a kúrát megismételtük. A visus újra 0, ra, illetve 0,1-re javult. Ismét egy év múlva 0.1 és 0,02 visussal került felvételre. Kezelés után 0,5-re javult jobb szeme, bal szeme nem javult. Ekkor a kát. cort. post, miatt balszemén hályogműtétet végeztünk. Sajnos, a sebrepedést követő infectio; phtisis bb-val végződött. A harmadik évvégén a jobbszem visusa újra csak 0.1. a megismételt kezelés végén 0.4. Négy év múlva megint csak 0.1 a visus, a kezelés azonban már eredménytelen. Lehetséges, hogy kataraktájának erős progressiója miatt. így is sikerült azonban elérni, hogy egy különben munkaképtelen embert 4 éven keresztül munkaképes állapotban tartottunk az ismételt kezelésekkel. Ennek alapján minden olyan beteget, kinél az első kezelés eredménnyel járt, minden évben egyszer újra berendelünk és a komplex kúrát megismételjük. Ahol az első kezelés nem segített, nem várhatunk eredményt a későbbiektől sem. Külön kiemelem még 39. sz. esetünket, ahol mindkét szemen a visus másfél méter ujjolvasásról 0,3-re javult. Ez azt bizonyítja, hogy ritkán még nagyon leromlott visus mellett is sikerül jelentős eredményt elérni. Sajnos, ez a két eset csak kivétel, mely erősíti azt a szabályt, hogy Dpr.-el szemben ma is meglehetősen tehetetlenek vagyunk és hosszas kezeléssel is csak csekély eredményre számíthatunk és nem is minden esetben. Rendszeresen vizsgáltuk és ellenőriztük a látótér viselkedését is. Itt is sikerült néhány esetben némi eredményt elérni. A kezelés végén legfeljebb 5—10°-os látótértágulatot észleltünk, valamint egyes esetekben újra functionáló kisebb szigetek jelentek meg a peripherián. Ezek azonban sohasem bizonyultak tartósnak és az egy év múlva tartott ellenőrző vizsgálatokon éppen olyan szűk látóteret észleltünk, mint a kezelés előtt. Ez alól egyetlen esetben sem volt kivétel, még ott sem, aliol a centrális látás tartós javulása legnagyobb fokú volt. Az adaptatiót nem vizsgáltuk, de a betegségre jellemző, gyermekkortól meglévő hemeralopia minden beteg anamnesisében szerepelt. összefoglalás A Dpr. therápiájának részletes irodalmi ismertetése után beszámol a debreceni Szemklinikán hat év alatt kialakult kezelési módról. Ismerteti a komplex kezeléssel 42 betegen szerzett tapasztalatokat. Irodalom 1. Ayres : Cit. Karscli. Z. Augenhk. 00, 157. (1936). — 2. Bailliart, P., Oh. Coutela etc. : Traité d’Ophtlialinologie. Elásson, 1939. — 3. Barraquer—Moner, J. I. : Zbl. Ophthalm. 54, 193 (1950/51). — 4. Ван-ile, G. B. : Ann. Ottalm. etc. 67, 413 (1939). — 5. Báthori, Z.: Kiin. МЫ. Augenhk. JÓS, 725 (1942). — 0. Beauvieux, F. und Houssin : Zbl. Ophthalm. 54, 395 (1950/51). — 7. Becker : Kiin. .МЫ. Augenhk. 82, 115 (1929). — 8. Bellaria, Л/. und Pellegrino, F. : Zbl. Ophthalm. 63, 122 (1954). — 9. Belskij, A. und Jolin, II. : Zbl. Ophthalm. 28, 442 (1932). — 10. Biemond, A. : Fortschritte der Augenhk. I. 90 (1952). - 11. Biró, : Brit. Ophthalm. 23, 332 (1939). — 12. Biró, I. : Kiin. МЫ. Augenhk. 1)6, 649 (1936). — 13. Biró, I. : Orvosi Hetilap. 82, 48 (1938). 14. Blobner, F. : Kiin. МЫ. Augenhk. 08, 288 (1937). — 15. Blum, J. D. und Babel, .1. : Zbl. Ophthalm. 51, 344 (1949/50). — 16. Bonavolonta, G. und E. de Berardini : Zbl. Ophthalm. 52, 129 (1950).— 17. Brown, W. M. : Arch. Ophthalm. 25, 819 (1941). - 18. Bacalossi, A.: Ann. Ottalm. 66, 641 (1938). — 19. Bunge: Kiin. МЫ. Augenhk. 1)3, 690 (1934). — 20. Caeiro, J. A., Malbran, J. und Balza, J. : Zbl. Ophthalm. 31, 328 (1934). — 21. Caeiro, J. A., Malbran, J. und Balsa, ,/. .- Zbl. Ophthalm. 33, 296 (1935). — 22. Caeiro, J. A. : Arch. Ophthalm. 10, 378 (1938). — 23. Carsten, P. : Z. Augenhk. 65, 189 (1928). — 24. Casini, F. : Arch. Ottalm. 42, 409 137
