Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
— az ERG szabályszerűen subnornialis. Ilyen módon a primär Dpr. két kardinális obiigát tünetéhez — a hemeralopiához és a látótérszűkülethez — most már hozzávehetünk egy harmadikat is: a teljesen kialudt ERG.-t. Ingertherapia 11 ígért hera pia céljára legfontosabb gyógyszerünk a strichnin, mely fokozza az érzékszervek érzékenységét. A retinára is így hat, ezért növeli a látóélességet és a látóteret szélesíti. Nagy adag strichnin fényiszonyt és káprázást is okozhat. Pigmentosások kezelésére rendszerint más gyógyszerekkel együtt adják. Strichnin therápiáról számol be Ayres (1889), Theobald (1881) és Wurst (1877). Az ingertherapiához sorolható még a Szovjetunióban használatos lysat kezelés is. Merkulow, Markus és Judkevics számoltak be betegeik ophthalmohepato és lienolysattal történt kezeléséről. Slavik (1930) heteroprotein therapiáva.1 kísérletezik. Értágító hatáson alapuló therápia 1. Gyógyszeres. Az értágító gyógyszerek adása — mint a többi gyógyszeré is — kétes értékű, ha a pigmentosa örökletes formájánál alkalmazzuk. Az értágítók egyáltalán nem nevezhetők oki therápiának. Tüneti kezelés, ami nem a betegség ismeretlen okára, hanem azok következményére van befolyással. Bár nem sikerült még szemtükörrel a pigmentozás szemfenék ereinek tágulását értágítók Itatására biztosan észlelni, úgy gondoljuk, hogy a retina vérellátásának fokozásával legalább az oki tényező követkéz ménjét, az érszűkületet csökkentjük és a retina vérellátását fokozzuk. A különböző értágítókat a legkülönbözőbb formában adhatjuk. Imre (1930), Procksch (1930), fíabinowitz (1931), Krylow, Lewin és Tropisko (1935), Biró (1936—39), Grigorjewa és Dymsitz (1936), Nagy (1939) amylnitrit inhalatióval szerzett tapasztalataikról számolnak be. Mariotti és Lugli (1932), valamint Folk (1937) retrobulbarisan adott atropintól láttak eredményt. Acidum nicotinicummal Báthori (1942) és Moginier (1949) kísérleteztek. Acetylcholinnal Corrado (1933) és Mecca (1935) kezelték betegeiket. Mecca egyik betegének visusa 0.1-ről 0,8-ra javult. Thiel (1951) priscol kezelésről számol be. Friede (1952) a priseolt subconjunctivalisan, a csarnokba, később pedig egy általa szerkesztett tűvel az üvegtestbe adja. 2. Műtéti. A Dpr. műtéti kezelése is a retina jobb vérellátását célozza. A Lauber— Sobanski elmélet szerint a látás fokozatos romlásának egyik fontos oka az. hogy pigmentosasoknál az arteria centralis retinaeben uralkodó vérnyomás alacsony. így a normális intraocularis tensio relative magas, és nagy nyomás nehezedik a retina capillarisaira. Cyclodialysissel ezt csökkentették és pilocarpint vagy eserint adtak. Ugyanakkor a vérnyomás emelésére coffein szedését javasolták. Az elméletből következik, hogy Lauber nem helyesli a retrobulbaris atropin kezelést, mert az növeli az intraocularis tensiót. Majdnem két évtizeddel Lauber és Sobanski előtt, hasonló elgondolást követett Mayou (1915), aki ismételt punctiókkal és Elliot-trepanatióval kísérletezett. Kusama (1922) ugyanezen célból hátsó trepanatiót végzett. Yamanaka Elliot trepanatio után az adaptatio javulását észlelte. A retinalis erek vérnyomásának emelését és állandó értágulatot igyekeztek elérni a Leriche—Doppler-féle sympathektomiával. Royle volt az első 1930-ban, aki ezt a műtétet pigmentosás betegeken elvégezte. Számos követője akadt és a műtétet is többen módosították. Vannak akik csak a ggl. cervicale sup.-t, 9 Szemészet 129
