Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
vagy csak a cervicalis ganglionokat irtják ki. Mások a műtétet cervicothoracalisan végzik. Ismét mások a ggl. stellatumot távolít ják el. vagy a sinus caroticust denerválják. Ilyen műtétekről számolnak be Meighan (1931), Caeiro, Malbran és Balza (1933), Mac Donald és Mac Kenzie (1934), Magitot (1934) . Walsh és Sloan (1935), Kerr (1935). Takáts és Gifford (1935), Löwenstein (1935) . Blobner (1937), Chiassarini és Neuschüler (1938), Nizetic. Spiridonovic és Polcurow (1938), Grant (1940), Spaeth (1940). A közlemények rendkívül változó eredményekről számolnak be. Különösen fiatal egyének, néha meglepően nagy látás- és látótér javulását látták. Az eredmények azonban nem tartósak, előrehaladott esetben, 10°-ig beszűkült látótérnél pedig éppúgy eredménytelen ez a nem éppen közömbös beavatkozás, mint a többi, veszélytelen gyógyítási kísérlet. Roscoe és McGannon a ganglion stellatumot procainnal blokkírozták, de csak subjectív átmeneti javulást értek el. Megállapításuk szerint ha a blokkírozás nem jár sikerrel, a műtéttől sem várhatunk eredményt. Sugaras. A sugárkezelés is értágulatot és a retina jobb vérellátását eredményezi és igy hatásmechanismus szempontjából nem különbözik az értágító gyógyszerektől és a műtéti kezeléstől. Sgrosso (1925) volt az első, aki pigmentosás betegeket Röntgen besugárzással gyógyított. Merkulow és Schick (1928) három esetben látnak javulást Rtg. besugárzástól, Jasutake (1935) pedig 69 beteget kezelt jó eredménnyel. Matsujama (1935) hetenként egyszer adott 3—4 alkalommal JOO r.-t. (70 kW. 3 mm-es alumínium filter, 30 cm focustávolság). Bucalossi (1938) 6 mm-es ultrarövidhullámmal kezelte két betegét. A differens elektródot a szemtől 2 cm távolságra helyezte el, az indifferens elektródot pedig a tarkóra tette. Másodnaponként 10—20 percig tartó besugárzásokat adott, összesen 10 alkalommal. Nem előrehaladott esetekben jó eredményeket látott. Sobanski 1938-ban a Sympathikus galvanisálásával kísérletezett. A negatív elektródot a szemen, a positivot a sternocleidomastoideus előtt helyezte el. A galvanisálás 2—4 percig tartott 1—2 mA áram erősséggel, amit naponta ismételt. Ertágulat és Horner symptoma lépett fel és mind az öt így kezelt beteg javult. Vitam in -therapia A vitaminok közül a legáltalánosabban az ..A'‘ vitamint használják. Cerkes, Averbach és Jakovleva. Tomasino „B“ és ,,E“ vitamin, Casini (1935) ,,C“, Knapp (1943) ,.I) ‘ vitamin kezelésről számol be. Legújabban Bellavia és Pellegrino (1954) B,2 vitaminnal próbálkozott állatkísérletben. Hormon-therapia A Dpr. gyógyítására a legkülönfélébb elméletek alapján jóformán minden hormont kipróbáltak. .Jones (1918) glandula thyreoidea, Belskij és Julin (1932) parathyreoidea-kivonattal kísérleteztek. Pletneva (1940) pituikrintől (hypophysis kivonat). Viallefont (1936) a teljes hypophysis kivonatától látott eredményt. Mamola és Beilina a hypophysis elülső lebenyének kivonatával, Zondek (1933) és Grigorjeva (1936) prolan A-val próbálkoztak. Sokan kísérleteztek a hypophysis középső lebenyében található melanophor hormonnal is: Jeandelize és Thomas (1937), Scardaccione (1938—1941), Beauvieux és Moussin (1950). Вата (1952) alkalmazták szemcseppek vagy subcutan injectio formájában. Barna szerint jó hatással van a látóélességre, kevésbé a látótérre és hatástalan az adaptatióra. A kísérletekben azt is megállapították, hogy a melanophor hormon nem a retina pigmenteloszlásában, hanem a látóbíbor gyorsabb regeneratiójában játszik szerepet. 130
