Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
A Debreceni Orvostudományi Egyelem Szemklinikájának (Igazgató: Kettesy Aladár egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) közleménye Kísérletek a degeneratio pigmentosa retinae komplex kezelésével ALBERTH BÉLA Nehéz dolog olyan betegségnél, mint a degeneratio pigmentosa retinae (a továbbiakban Dpr.), melynek sem aetiologiájavai, sem pathogenesisével nem vagyunk tisztában therápiáról beszélni. Sajnos, ma legfeljebb olyan kísérletekről számolhatunk be, melyek a betegséget nem gyógyítják, csak a folyamat progressióját lassítják és több-kevesebb idővel kitolják a megvakulás idejét. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ebben sem vagyunk még biztosak, mert nem tudhatjuk, hogy gyógyító beavatkozásunk eredménye nem csupán spontán remissio-e, amit gyakran tapasztalhatunk. Mégis a közlemények egész tömege számol be különböző szerzők kisebb-nagyobb thcrápiás eredményeiről, de gyakran sikertelenségről is. Majdnem minden pigmentosás bet°g tisztában van betegségének jelentőségével és a várható prognosissal. Éppen ezért fogadják hálásan a legkisebb javulást is, ami gyakran csak psychés hatásában jelentős. Ezért, valamint a ritkán elérhető lényeges javulás érdekében, érdemes minden lehetőt megpróbálni. Karsch (1936) a kezelési módokat öt csoportba osztotta. 1. Általános kezelés értágítókkal. 2. Értigítók alkalmazása a szemen. 3. Sebészeti kezelés. 4. Sugárkezelés. 5. Hormon és vitamin therápia. Véleményünk szerint ez a beosztás revízióra szorul, mert részint új gyógymódunk is van azóta, részint indokolatlan különválasztani az értágítók alkalmazását a sebészi kezeléstől és a sugártherápiától. mert a hatásmódot tekintve mind a három a retina jobb vérellátását és táplálkozását célozza. Eszerint helyesebbnek tartjuk a következő beosztást. 1. Inger-therapia. 2. Értágító hatáson alapuló therapia. a) gyógyszeres, b) műtéti, c) sugaras. 3. Vitamin-therapia. 4. Hormon-therapia. 5. Szerkivonatok. 6. Filatov-féle szöveti therapia. 7. Mindezek, vagy több együttes alkalmazása. (Komplex kezelés). Therapiás és prognosticai szempontból fontos, hogy mint Biró és Redslob (1947) indítványozták, a Dpr.-t két csoportra osszuk, a klasszikus öröklődő és az autonom Dpr.-re. Általános tapasztalat u. i., hogy a recessive öröklődő Dpr. a legsúlyosabb lefolyású és a nehezebben befolyásolható, tehát inkább az autonom formáknál várhatunk eredményt a kezeléstől, különösen nem nagyon régi folyamatoknál. Ezt alátámasztja az is, hogy Blum és Babel (1948) klasszikus pigmentosa esetén a primär laesiót a neuro-epithelben találták, viszont az autonom formáknál elsődleges a vascularis laesio és a sensoros sejtek csak secundär módon degenerálódnak. Mindezt azóta Karpe elektroretinographiás vizsgálatai is megerősítették, aki azt találta, hogy primär pigmentosanál az ERG. teljesen kialudt még nagyon korai és nagyon enyhe esetekben is, mert az elektromos impulsusok kiinduló helyei, az idegelemek mentek tönkre, viszont az autonom formánál — eltekintve a nagyon előrehaladott esetektől 128
