Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 1. szám
Fronfalib сепТг. csalítunak, mint előtte, mert az éleslátáshoz erősebb alkalmazkodási impulzusra van szükségük. Régi kérdés, hogy ezeken az accommodatív kancsalokon hogyan segítsünk. Melyek a szokásos eljárások ? Ez esetekben a hyperopia teljes kijavítása nem bizonyul elégségesnek, mert mint láttuk, a kancsalságot ilyenkor nem annyira maga az alkalmazkodás tartja fenn. mint inkább annak túlszoros kapcsolata az összeféri téssel, úgy hogy teljes correctio esetén is túlcsap az utóbbi. Megpróbálkoztak ezért ón. túlcorredióval. Ez azonban a távoli látásélesség gyengítése miatt nem kívánatos és zavarja a beteget. Üjabban külföldön gyakran rendelnek accommodatív kancsal gyermekeknek bifocalis üveget. Ezt az eljárást orthoptikai rendelésünkön mi is alkalmazzuk, gyakran eredménnyel. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a módszer sem mondható „physiologiásnak“, mert egyrészről nem változtat a két tényező arányán, másrészt azért, mert az alkalmazkodást közelretekintéskor ugrásszerűen csökkenti. Műtéti beavatkozás az ilyen esetekben kiszámíthatatlan eredménnyel jár. A 'leggyakrabban követett eljárás : a belső egyenes izmok gyengítése késői asthenopia (összetérítési gyengeség), sőt divergens kancsalitás formájában bosszulhatja meg magát, mint azt retropositiók kapcsán magunk is láttuk (Sternberg és Véli). E szempontból a tenotomia még veszélyesebb. Az egyetlen, élettanilag helyes beavatkozási mód az orthoptikai kezelés. Ennek ilyenkor az a lényege, hogy meghatározott alkalmazkodás mellett végeztetünk széttérítési gyakorlatokat és fordítva : a párhuzamos szemállásban változtatjuk az alkalmazkodás mértékét, tehát lazítjuk az alkalmazkodás és összetérítés kapcsolatát. E kezelés viszont igen nagy türelmet, sok időt és fáradságot követel meg az orvostól s a betegtől egyaránt és csak erre berendezett orthoptikai intézményben vihető keresztül. Ezért merült fel az a gondolat, hogy a sugárizom tónusának gyógyszeres fokozása által az alkalmazkodáshoz szükséges idegimpulzust csökkentsék, hogy azután így a convergentia-központhoz futó idegimpulzusok is gyengébbek legyenek. Az alkalmazkodás és az összetérítés bizonyos fokú szétválása ezután már természetes fejlődés útján bekövetkezhet, ha a betegnek hajlama van kétszemes együttlátás kialakítására, illetve fenntartására. A kitűzött célra azok a parasympathicomimeticumok látszottak alkalmasnak, amelyek tartós hatást tudnak kifejteni a sugárizomban. Ilyenek az acetylcholin enzymás szétbontását akadályozó, ún. acetylcholinesterasebénító vegyületek (DFP., TEPP. stb.). 10
