Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 1. szám

Mi a klinika orthoptikai osztályán a magyar gyártmányú „chinortho“* készítménnyel végeztük a kezelést. Ez a szer (p-nitrophenyldiaethylphosphat) irreversibilisen bénítja a cholinesteraset, a DFP-hoz hasonlóan, de annál kisebb töménységben. Friss, 1/3000, 1/4500, 1/6000 hígítású napraforgóolajos oldatait használtuk. Úgy találtuk, hogy a pupillaszűkület és a sugárizom hypertonusa a becseppentés után átlagban 3 napig tart. Ezért az adagolást általában heti kétszeri becseppentéssel kezdtük, majd 4—5 heti kezelés után áttértünk a heti egyszeri becseppentésre s a kezelést 3—6 hónapig folytattuk. (Megemlítjük, hogy a külföldi szerzők DFP.-tal gyakran évekig tartó kezelésről is beszámoltak.) A használt oldat töménységét a gyermek kora, a szer iránt mutatott érzékenysége, az esetleges túlérzékenység, valamint a kancsalság javulásának figyelembevételével egyénenként állapítottuk meg. Kellemetlen mellékhatásokat, melyek a becseppentést követő 1—2 órás fejfájás, néha hasfájás formájában jelentkeztek, tartós kezelés mellett az eseteknek kb. 10%-ában észleltünk. Ilyenkor a szert egy-két hétre kihagytuk. Határozott túlérzékenység miatt, ami hányingerben, hányásban, hasmenésben, alkalmazkodási görcsben, erős fejfájásban nyilvánult meg, 41 eset közül csak kettőben, egy gyermek és egy felnőtt betegen kényszerültünk a kezelés abbahagyására. Az a benyomásunk, hogy egyes esetekben jobb eredményt érhettünk volna el gyakoribb cseppentéssel, azonban óvatosságból választottuk az említett adagolást, amelytől a jövőben talán el fogunk térni.

1955 novemberéig összesen 37 convergens kancsal gyermeken (4—12 éves korig) és 4 accommodatív esophoria esetben (ezek közül 3 felnőtt volt) alkalmaztunk ,,chinortho“-kezelést. A kezelésre kiválasztottak legnagyobb része (30) accommodatív jellegű kancsalságban szenvedett. Erre, mint említettük, az volt a jellemző, hogy a kancsalság vagy csak közelrenézéskor állt fenn, vagy bizonyos fokban távolra is, de közeire nagyobb mértékben. Azonkívül próbaképpen 7 olyan hypermetrop fénytörésű esetben is adtuk a szert, amelyben a kancsalság ugyan kisfokú, de távolra és közeire egyforma nagyságú volt. Az előzetes conservatív kezelés abban állott, hogy szemüveget rendeltünk, tartós eltakarással megszüntettük a tompalátást, illetve váltott takarással az anomalis retinalis kapcsolatot. Hét betegen hónapokkal előbb a belső egyenes izom hátrahelyezése történt, aminek hatása a szemállásra a cseppkezelés megkezdésekor már rögzült volt, vagyis a műtét a kancsalságot csak csökkentette, de nem szüntette meg.

Eredményeinket a következőkben foglalhatjuk össze :

I. Teljes és tartós eredményt értünk el 13 esetben. Ezekben nemcsak a kancsalság szűnt meg, hanem a teljes kétszemes látás is helyreállt és rögzült esophoriával, vagy orthophoriával, sőt egy esetben exophoriával, úgyhogy lehetővé vált a túllátóságot kijavító üveg erősségének csökkentése. E csoportba soroltunk 7 olyan esetet is, melyekben a kezelés hatására az azelőtt állandó kancsalitás helyett már csak alkalmilag mutatkozik közelretekintési kancsalitás, mert a kialakult fusioszélesség még nem erősödött meg eléggé. Az ilyeneket ,,phorotropia“ névvel jelölik az irodalomban. Fenti 13 esetünkben tehát motoros-\-sensoros javulást tapasztaltunk egyedül a cseppek hatására, úgyhogy a fáradságos dissociáló gyakorlatok, vagy pedig a műtéti beavatkozás feleslegessé váltak.

II. A második csoportba azt a 14 esetet soroltuk, amelyek a szer hatására csupán motoros javulást mutattak, sensoros állapotuk tehát vagy nem változott (11), vagy, ami igen figyelemreméltó, bizonyos visszaesést is mutatott (3). Ez utóbbiak bizonyítják, hogy a ,,chinortho“ támadáspontja csak a peri* A kísérleti készítmény jelzése ,,ortho“ volt s a szer ilyen néven vált ismertté.

11