Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 3. szám

vagy több aneurisma összeolvadása következtében szabálytalanok (2. ábra). Legnagyobb számban a retina hátsó pólusán, a paramaeularis, valamint a peripapillaris terület capillaris hálózatában éspedig a mélyebb capillaris rétegben, vagy a mély és felületes capillaris réteget összekötő ágak lefutása mentén találhatók meg (3. ábra). Predilekciós helye részben a capillaris bifurkáció, a két capillaris ág közti nyereg, részben a capillaris hajlatok külső konvex felszíne, ahol mint az erek kiöblösödései jelennek meg. Többnyire jói látható az odavezető és elvezető capillaris kacs, ami azt bizonyítja, hogy itt valódi aneurismaszerű tágulatokról és nem endothellel bevont petechiákról van szó. Az aneurismák egy része vért tartalmaz, amit benzidin reakcióval a mi vizsgálatainkban is jól ki tudtunk mutatni, másik része az érfal hyalinizációk következtében elzáródott és így tussal nem is injieiálható. Ez a szövettani lelet magyarázza meg azt a klinikai tapasztalatot, hogy míg a diabetesre jellegzetes „pontszerű vérzések“ heteken, hónapokon keresztül v áltozatlanul megtalálhatók, addig az arteriosclerotikus vagy hypertoniás eredetű vérzések napok alatt eltűnhetnek, majd másutt ismét megjelenhetnek.

3. ábra 4. ábra

3. ábra. Mikroaneurismák a maculán (Tusinjekció)

4. ábra. Mikroaneurismák, megvastagodott, PAS-cd élénk vörösre festödö fallal, mely a lument sapkaszerűm veszi körül. (Tusinjekció -f PÁS festés)

Az injekciós készítményeknek PAS-al való felülfestése az aneurismaial szerkezetének a vizsgálatára igen alkalmas módszernek bizonyult. Ezzel a módszerrel megállapítható, hogy az aneurisma fala a capillaris alaphártya folytatását képezi és az aneurisma annak kóros elfajulásából származik, egyes helyeken normális vastagságú, másutt erősen megvastagodott és lemezes szerkezetet mutat (4. ábra). Egyes aneurismák falában sudan festéssel nagytömegű zsír mutatható ki, ami itt is, mint a vese glomerulusokban primär folyamatnak is felfogható (Wilms).

A retinalis aneurismákkal kapcsolatban két kérdés vár megválaszolásra. Az egyik, hogy vájjon megtalálhatók-e az aneurismák nem diabeteses eredel ű retinalis érbetegségekben is ? Az irodalmi adatok szerint hasonló érképződmények, ha lényegesen kisebb számban is, de előfordulnak malignus hypertonia, diffus glomerulonephritis, postthrombotikus glaucoma, chronikus uveitis (különösen nagy számban perforáló sérülések után), továbbá melanoblastoma és retinoblastoma eseteiben is (Ashton, Wexler és Branover, Sysi). Hypertoniában, apoplexia következtében elhunyt betegek retinájában saját vizsgálati anyagunkban is megtaláltuk azokat.

118