Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
A másik kérdés, mely a retinalis mikroaneurismákkal kapcsolatban felmerül az, hogy vajon kimutat hatók-e azok egyéb érterületeken is. Ez a kérdés szorosan összefügg a retinopathia diabetica és a Kimmelstiel és Wilson által 1936-ban leírt intercapillaris glomerulosclerosis közti összefüggés problémájával. Ezen utóbbi syndroma fennállása esetén a retinopathia mindig megtalálható (Ashton, Friedenwald). A Kimmelstiel—W ilson syndromában szenvedők veséjének glomerulusaira a hyalinszerü anyagból álló göbök, jellemzők ; gyakori aneurismaképződés, melynek keletkezési módja vitatott (Günther, Hűeket, Randerath, Allen). Mindkét elváltozás úgy morphologiai szempontból, mint festődési viszonyait tekintve a retina erek elváltozásaival mutat nagy hasonlóságot. Úgy látszik azonban egyik elváltozás sem specifikus diabetesre, csupán előfordulásuk gyakorisága nagyobb és úgy látszik, hogy mindkettő részjelensége a szer\ ezetben mindenütt megtalálható arteriolanekrosisnak és hyalinosisnak. Feltűnő tény, hogy mikroaneurisma-képződés a retinán kívül a szervezet egyéb helyein csak kivételesen észlelhető. Weinsteinnek közösen végzett vizsgálatainkban a diabetesesek kötőhártyáján mutattunk ki típusosnak mondható aneurismaképződést. Friedenwald az agy erein észlelt egy aneurismát. Az elmondottak alapján az aneurismaképződés okát az erek falának toxikus lesio, keringési zavar, vagy hiányos vérellátás folytán előálló hiányos tápláltságában és suboxidáeiójában kell keresnünk és annak képződésére a diabetes különösen kedvező feltételeket teremt. A retina és vese erein való gyakori előfordulásának a magyarázata a két szervben uralkodó nyomásviszonyok, valamint haemodinamikai viszonyok hasonlóságában kereshető. A szem szempontjából nem hagyható figyelmen kívül a szemfeszülés viselkedése sem. A diabetesesek alacsony szemfeszülése az erekre nehezedő szöveti nyomás csökkenése következtében aneurisma képződésre kedvező feltételeket teremthet (Weinstein). A fentiekben vázolt érlesio lehetőséget ad a vérplasma alkotóelemeinek, valamint vörös vért esteknek az érfalon keresztül a környező szövetekbe való kilépésére. így alakul ki a retinopathia diabetica következő stádiuma, melyre a vérzések és exsudatumok jelenléte jellemző (5. ábra). Ez utóbbiak azonban az aneurismáktól függetlenül is létrejöhetnek olyan érterületeken, ahol aneurismák nem keletkeztek, de az érfal mikroszkópos, vagy esetleg submikroszkópos lesiója annak fokozott permeabilitását okozza. Friedenwald felveti annak lehetőségét is, hogy az erek fokozott átjárhatósága volna az elsődleges és az 5. ábra 6. ábra ó. ábra. Számos, szabálytalan mikro-aneurisma vét zésekkel és exsudat tanokkal. (Tusinjekció 6. ábra. öapillaris-mentes terület szeli részein szabálytalan, bizarr alakú capillarisokkal ( Tusinjekció ) 119