Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 3. szám

Vasmegye Tanácsa Markusovszky Kórháza (igazgató: Szvoboda Jenő) Szemosztályának (főorvos : Miklós Andor) közleménye A transplantatum biztosítása kondomgumival keratoplastikánál * MIKLÓS ASDOE ÉS MA RS О V S Z К Y LÁSZLÓ Az idők folyamán számos eljárást ajánlottak a transplant alum biztosí­tására, melyek több-kevesebb sikerrel oldották meg feladatukat. Hogy azon­ban egységesen elismert rögzítési módról — mely egyszerű technika mellett maximális biztosítást nyújtana — mind a mai napig nem beszélhetünk, azt megerősíti az, hogy a nagy anyagon dolgozó szarusebészek is különböző biz­tosítási eljárások mellett törnek lándzsát. A szaruhártyaátültetések állandóan növekvő száma viszont azt mutatja, hogy e kérdés már túlnőtt a kísérleti időszakon, s a műtétet kétségtelenül rutin műtéteink közé kell sorolnunk, miért is a transplantatum egyszerű és eredményes biztosításának megoldása döntően fontos napirendi kérdéssé iáit. Hogy a beültetett korongot a helyes adaptáció megteremtése végett valami módon biztosítanunk kell, az ma már meglehetősen elfogadott szabály. Az általunk ismert irodalom adatai szerint ma csupán Emmrich (2) végez keratoplastikát minden biztosítása nélkül. Kétségtelen, hogy kis korongok beültetésénél a kicsúszás, illetve a hely­telen adaptáció veszélye lényegesen kisebb, mint közepes, vagy a nagy trans­­plantátumnál, de hogy a maximális biztosítás érdekében még azoknál is min­den óvintézkedést meg kell tennünk, az egy percig sem lehet vitás. Éppen ezért Emmrich eljárását nemcsak a közepes, de még kis korongok beülteté­sénél is túlmerésznek tartjuk. A transplan tát um vastagsága ugyanis nem min­dig egyezik a gazdacornea vastagságával, s így az nem feküdvén teljesen be a sebágyba, a szem mozgásainál könnyen megbillenhet, s részben, vagy tel­jesen helyét hagyhatja. Ehhez még a beteg különösebb nyugtalansága sem szükséges. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a csarnok helyre­állásával fokozódó szemfeszülés igyekszik a transplantátumot helyéről kitolni, s ha ez nem is sikerül teljesen, de annak ellálása többé-kevésbé bekövetkezhet. Már pedig közismert, hogy a helytelenül begyógyult transplantat u m egyrészt komoly refractiós hibát eredményezhet, másrészt az ilyen korong későbbi elszürkülése is gyakori. Nem kétséges tehát, hogy Emmrich eljárását nem tarthatjuk követendő eljárásnak. A jelenleg használatos eljárásoknak direkt és indirekt módját különböz­tetjük meg. Direkt biztosításon értjük a beültetett korongnak a gazda szarujához varratokkal való rötzítését, míg indirekt módnak azt, mikor a biztosítást valami előtét segítségével oldjuk meg. Elméletileg a direkt módszer a helyesnek látszó megoldás, mit a nagyobb korongok biztosítása céljából számos kiváló szarusebész végez is. Sőt az Eye- Bank által 1949-ben New-Yorkban rendezett Internacionalis Svmposionon a * A Tiszántúli Szemész Szakcsoportban (Debrecen) 1956. IV. 30-án ; A Szemész Szakcsoportban 1956. V. 25-én tartott előadás alapján. 7 Szemészet 97

Next

/
Thumbnails
Contents