Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
prognostikailag is külön tárgyalt thrombophlebitist Axenfeld. Baas, Bartels. Birch—Hirschfeld, Leber. Sharlin és mások, szemben a régi LossÍMs-féle felosztással, nem tartják külön kórképnek, hanem a fentiek többé-kevésbé való velejárójának. Már a chemotherapeuticumok előtti időkben is megpróbálták e kórképeket csak conservative, localisan (Fischer, Poley) és antisepticus oldatok injiciálásával (Baas, Ball, Valódé, Walker) kezelni. A megvakultak száma ugyan, Birch—Hirschfeld statisztikájában, nem haladta meg az operáltakét, a mortalitás azonban lényegesen magasabb volt. — A sulfonamidok óta még többen vannak (Sáfár, Albrecht, Sloane, Tisher stb.), akik bizonyos esetekben a conservata kezelést is elégségesnek tartják. Mi is eseteink 30%-ht kezeltük műtéti beavatkozás nélkül (és melléküregműtétre is csupán egy ízben került sor). E 15 betegünk közül kettő ugyan megvakult (13%, a régi 28%-os statisztikákhoz képest), a többi azonban (87%, a régi 24%-kal szemben) gyógyult. Ezek közül halálos kimenetelű esetünk nem is volt, holott Birch—Hirschfeld 32%-os mortalitást említ ! —- A jövő szempontjából még kedvezőbb perspektívát tár fel az, hogy míg a sulfonamidaera alatti betegeink 84%-át kellett operálnunk, az antibioticumokkal is kezeltek közül csupán 56%-ot, a többi conservative volt gyógyítható. Mindezek mellett, ahogy ezt Pillát is hangsúlyozta, az új pharmakológiai lehetőségek sem teszik feleslegessé a műtéti megoldásokat. Ez az esetek nagyobb számánál, tapasztalatunk szerint is, elengedhetetlenül szükséges. Kérdéses, hogy mely eseteket operáljuk és mikor? Albrecht az orbitaphlegmonekat melléküreg-eredetű interstitialis gyulladásra és az arc-, vagy szemkörnyék infectióiból kiinduló primaer thrombophlebiticus orbitaphlegmonekra osztja. Szerinte az előbbiek penicillin-kezelésre is gyógyulnak, míg az utóbbiaknál ez kevés reménnyel biztat. — Tisher az orbitagyulladás három fázisát különbözteti meg. 1. A szemüregi zsír- és kötőszövet oedemája, 2. az infectio infiit rati v-gennyes szétterjedése, 3. az abscessus képződés. Az első fáziban gyógyszeres kezelést is elégségesnek tart, de a másik kettőben műtétet javasol. Megfigyelésünk is az, hogy enyhébb, cellulitisnek elkönyvelhető eseteknél, amikor a szövetek septum-mögötti feszülése nem oly jelentékeny, a szemfenéken súlyosabb stasis nincs (bár ez általában nem iránytadó), nyugodtan helyezkedhetünk a várakozás álláspontjára, élve mindazokkal a conservativ lehetőségekkel, melyek az adott bacteriologiai leletnek megfelelnek. Ha azonban — és a beteg sok esetben már így kerül észlelésünk alá — az orbitalis folyamat tünetei kifejezetté váltak, a leghatásosabb és körültekintőbb antibacteriális küzdelem sem elegendő. A műtét módját illetően Graefe óta széles incisiót. illetve orbitotomiát végzünk. Lényegesen ritkábbak azok az esetek, mikor enucleálnunk kell ; az exenteratiót pedig már rendesen életveszély előzi meg. de ennek eredményei is jobbak az antibioticumok óta. — Az orbitalis abscessusok bizonyos kivételes eseteiben Eichel, Axenfeld—Gruber, Birch—Hirschfeld szerint Krönlein - műtét (orbitotomia ossea) is javasolt lehet. Betegeink 70%-ánál került sor műtétre. Ezen 35 esetből 28-nál incisiót, illetve orbitotomia simplexet végeztünk. Három esetben punctiók is elégségesnek bizonyultak. Exenteratióra (két betegünknél) csak a sulfonamidok alatt kényszerültünk ; az egyiket enucleatio előzte meg. A másik enucleátiót viszont sulfonamid, penicillin és streptomycin együttes adása sem tudta elkerülhetővé tenni. A szemgödri operatiókon kívül 7 esetben (14%) melléküregmütétet végeztünk. Ez a sinusitisek közismerten eredményes conservativ kezelése mellett is 92
