Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
szükségessé válhat (Mayer, Tisher). Négy esetben (8%) fog- és két esetben (4%) szemkörnyéki abscess üst- feltáró műtétre is sor került. Összegezve végül adatainkat, megállapíthatjuk, hogy -50 esetünkből 1. Teljesen gyógyult Sulfonamiddal ... 17 Antibioticummal .. 17 68% 68% Régen........116% 2. Látáscsökkenéssel Sulfonamiddal ... 3 Antibioticummal . 3 12% 12% Régen .... 17% 3. Megvakult Sulfonamiddal ... 2 Antibioticummal . 4 8% 16% Régen 17—19% 4. Meghalt Sulfonamiddal ... 3 Antibioticummal . 1 12% 4% Régen 17—19% így összehasonlítást téve a tisztán sulfonamidokkal való kezeléssel — melyek hatásosságáról Dolores. Hayden, Goetzmann és Friedmann, Margotta. Ruprecht stb. számolnak be — és Grom, Hrubi, Devoe, Mylius, Pillát, Sloane, Slams stb. által méltatott antibiotikus kezelés eredményei közt. azt látjuk, hogy egyik vagy másik javára a teljesen vagy látáscsökkenéssel gyógyult esetek közt százalékos különbség nem mutatkozott. A megvakultak számát illetőleg sincs előny az antibioticumok javára. Ha azonban az orbitalis gennyes folyamatok halálos kimenetelének arányát állítjuk szembe, akkor a már antibioticumokkal is kombinált kezelés eredményessége feltétlenül megmutatkozik. A szemgödri szövetek gyulladásának súlyosságát talán leghelyesebb a vaksági- és halálozási statisztikákban lemérni. A látásromlás kisebb számban a bulbus szöveteinek megbetegedéséből, keratitis, endophthalmitis adódik. Főként a cornea-infiltratiók, -ulcusok jönnek számításba (Desmanes, Leber, Noyes, Trousseau), melyek létrejöttében Ochapowski neurotrophikus zavaroknak tulajdonít főszerepet. Három ilyen esetünkben (6%, szemben a régi 10%-kal) egy vaksághoz vezetett. Nagyobb szerepet kell azonban tulajdonítanunk az opticus megbetegedéseinek. Ezek létrejöttét illetőleg a Baas, Weis, Knapp által feltételezett mechanikus faktorok jelentőségét háttérbe szorítják azok az elképzelések, melyek az opticus károsodás és így a látásromlás okát a rb. neuritis (Oeller. Lister, Reiter) és egyéb toxicus behatások (de Lapersonne) mellett, főleg keringési zavarokban látják (Leber, Schwendt, Birch—Hirschfeld), mely Cornberg, Weis, Wüstenberg szerint az erre hajlamos rb. vénák thrombosisában. Donahue, Keeney, Harms szerint pedig egy arteria (nem valódi) embóliájában nyilvánulhat ; gyakran — főleg kezdetben - szemfenéki lelet nélkül. Hat megvakult betegünknél a vakság oka egy-egy esetben szaruhártyafekély, illetve fundusvérzések után fellépő secundaer glaucoma, négy esetben pedig opticus atrophia. Látásromlással gyógyult eseteinkben corneafolyamatot, retinavérzéseket. rb. neuritist, mérsékelt pangás utáni decoloratiót észleltünk. így a mi vaksági statisztikánk is azt látszik igazolni, hogy a látóidegsérülékenység és a sulfonamid-antibioticumok therapiás hatása közt nincs meg a kívánatos arány. Számításba vehetjük ugyan, hogy pl. a sulfonamidok eloszlása a szem szöveteiben nem arányos (Boros—Vönöczky, Reiser stb.). Reiser szerint a szemizmokban és így valószínőleg az orbita-szövetekben is igen alacsony, kevéssé hatásos concentratióban van jelen. Más oldalról azonban ismeretes e gyógyszer épp a látóidegre (Imre) és a photoreceptor apparátusra 93
