Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
• « Glaukomäs nő 1. ábra A fenti család első nemzedéke az utódok állítása szerint nem volt szembajos. (Az apa bátyja talán (?) glaucomás volt.) A második nemzedék (négy férfi, négy nő) tagjai általában igen magas kort értek el, négyen haltak meg jóval 80 éven felül. Egy glaucomás sem volt közöttük. II. 1, 2, 3, 6 gyermektelenül haltak meg, négynek — 4, 5, 7, 8 — maradtak utódai. Ezek az utódok, tehát a III. nemzedék tagjai között viszont nagyszámban találunk glaucomásokat, mégpedig az első, 4 tagból álló testvéregyüttes minden tagja, a harmadik, 7 tagból álló sor 4 tagja glaucomás. A többiek, nemkülönben a IV. és V. generáció, egészségesek. A testvérek, illetvé unokatestvérek közül négyet (III. 2, 12, 14, 16) személyesen volt alkalmam vizsgálni, a másik kettőnek (III. 3, 4) hiteles klinikai kórtörténeti adatai voltak a kezemben. A személyesen vizsgáltak, általában magasabb képzettségű, jórészt egyetemet végzett emberek, elmondották, hogy a család tagjai, amint rádöbbentek a szembaj familiáris természetére, magukat és gyermekeiket állandó szemorvosi oontroll alatt tartották. A személyesen vizsgáltak a család többi tagjairól értékelhető felvilágosítást nyújtottak. Vegyük közelebbről szemügyre a család harmadik (glaucomás) nemzedékét. Az 1. testvért nem vizsgáltam s így pontos adatokkal nem szolgálhatok. Testvére (és unokatestvérei) szerint 40 éves kora óta glaucomás volt, 60 éves korában bekövetkezett haláláig rendszeres kezelés alatt állott. Nem operálták. Látására panasza nem volt. A 2. testvért (Dr. В. I.) első ízben 1951-ben 65 éves korában vizsgáltam. Elmondta, hogy már 40—45 évvel ezelőtt vette észre a baj első tüneteit. 1912-ben, 26 éves korában Grósz Emil mindkét szemén iridectomiát végzett. A régi és sajnos erősen hiányos kórlap (691/1912.) tanúsága szerint a műtét utáni látása j. sz. 5/7, b. sz. 5/10, csarnok sekély, közegek tiszták, papillákon ..kis excavatio", tensió normális. Az, elmúlt negyven év folyamán állandóan, de rendszertelenül használt pilocarpint, szemeit időnkint ellenőriztette. Hozzám ugyancsak controllvizsgálatra jött. Ekkor, negyven évvel az első vizsgálat után, a corneák csillogók, csarnokok sekélyek, lencsékben igen finom széli homály, bal papilla a jobbhoz viszonyítva kissé világosabb, egyébként excavátio nem észlelhető! Látásélesség j. sz. 5/5+0,75 D cyl. 180° elf., b.sz. 5/5 +1,0 D spli. elf. Szemfeszülés mindkét szemen 48 Hg. mm! Látóterek szabadok. Szubjektive panaszmentes! A 3. sz. testvér, az előbbinél két évvel fiatalabb B. D. (kórt. sz. 756/1932.) panaszai 42—45 éves korában 8—10 napos prodromákkal kezdődtek. Az akkori I. sz. Szemklinikán roham állapotában vizsgálták. J. sz. : szurkait cornea, sekély csarnok, meg nem ítélhető fundus. V : szeou ; T : +3. B. sz. : ép külviszonyok, ép szemfenék. V : 5/5. T : 18 Hg. mm. J. szemen 1932. májusában iridectomia, utána a feszülés 20 Hg. mm-re, látás 5/10-re javult. Látótér szabad. A beteg 1944-ben meghalt. A 4. sz. testvér, az előbbinél egy évvel fiatalabb Dr. B. Zs. (kórt. sz. 548/1932.) panaszai 40 éves korában szineskarika látással kezdődtek. Öt évig semmiféle gyógykezelésben nem részesült. 1932. februárjában az Állami Szemkórházban mindkét szemén cyclodval., de a szemfeszülés nem csökkent. Ennek ellenére a szemek békések, halványak, comea csillogó, csarnok kissé sekély, közegek tiszták, papillák épek. Szemfeszülés piloc. nélkül j. szemen 23 Hg. mm, balon 48 Hg. mm (pontosan fordítva, mint bátyjánál). Látásélesség mindkét szemen 5/5-re corrigálható (minimális mvopiás astigmia). Látóterek szabadok. 1932. áprilisában az I. sz. Szemklinikán bal szemén 70
