Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
és mechanikus okokról csupán csak megemlékezünk. Ismeretes, hogy a lebeny rossz adaptatiója, synechiák, fistulálás, vérzés, korai v. késői infectio evidens okok, melyek a lebeny élőbb-utóbbi borússágát, pusztulását idézik elő. Ismeretes továbbá a retrocornealis hártyaképződés v. a reparatio folyamatában az ereződési tendencia, mint olyan körülmény, mely a lebeny életképességét veszélyezteti. Az ereződés oly módon, hogy nyomában kötőszövet képződik a lebenyben. A preoperativ ereződés jelenlétének nagy szerepe van a lebeny életképességének alakulásában, ezért a legjobb eredményeket az ereződés nélküli corneában kapjuk. а ь 1. ábra. A francia-svájci iskola a nyilvánvaló okok mellett a kevéssé ismeretes okokat úgy foglalja össze, hogy azok lehetnek túlérzékenységen, a vércsoport és immunreactiók különbségein alapuló okok, szerepe lehet a biochemiailag differens fehérjéknek. A műtéti trauma hatására a lebeny körül megjelenő cellularis elemek, polymorpho- és mononuclearis fehérvérsejtek enzymás hatásával és hormonhatásokkal is számolhatunk. Hogy a sejtes elemeknek milyen jelentőségük van, azt mutatja, hogy a csarnokba ültetett corneadarabka, mely mentes minden környezeti sejtes átszövődéstől, tiszta és intakt marad, csupán endothel fedi. Barraquer a complicatiomentesen begyógyuló elboruló lebeny hypotrophiás állapotát különbözteti meg úgy jellemezve ezt, hogy kb. a 20. napon kezdődő borússág, mely a lebeny közepén kifejezettebb, gócos elrendeződésű, Descemet-ráncok jellemzőek és a széli részek aránylag tiszták maradnak. Mindezeken felül a komplikációmentes begyógyulás után mutatkozó lebenyborússág okai között Obal szerepet tulajdonít a szaruhártya mucolytikus fermentjeinek is. A szarustroma mucoidjainak állapota a mucolytikus hyaluronidasetől függ. Lehetséges és nagyon valószínű, hogy a hyaluron-sav — hyaluronidase egyensúly eltolódásán alapuló anyagcserezavar lényeges szerepet játszik a szaruállomány elborulásánál. Ezen ferment-rendszer hypothesisének bekapcsolása pedig a helyi jelentőségű tényezők fölé emelkedő okozati sorozatban alkalmat ad, hogy visszakanyarodjunk a lebenyben lehetséges allergiás reaetiók elméletéhez, melyet már régen és sok szerző hangsúlyozott. Ugyanis a hyaluronidase-aktivitás függ a serum ezen fermentre vonatkozó gátló hatásától, ebben viszont a steroid hormonoknak van jelentőségük. Chain és Duthie (1940) pedig kimutatták, hogy a serum hyaluronidasegátló hatásának fokozódása (pl. tüszőhormon hatás is), parallel az antitest képződéssel. (Dorfman, 1949). S valóban, ha arra gondolunk, hogy a transplantatum oedemás állapotait az AC'TH és a Cortison v. más antiallergikumok gyakran kivédik v. használatuk legalább is a kritikus időkben előnyös, akkor a cornea normalis 50
