Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 1. szám
meg kell említenem még azt is, hogy egyes szerzők anorectalis kaparékvizsgálattal mutatták ki a fertőzöttségi arányt. A százalékos kiértékeléseknél természetesen mindig figyelembe kell venni a vizsgáltak abszolút számát (sokaságát), korcsoportját és nem utolsósorban életkörülményeit. Valamennyi szerző egyöntetűen megállapítja azt, hogy bár a bélférgesség bármely életkorban előfordulhat, de leggyakoribb mégis a gyermekkorban. Ezt tapasztaltuk mi is. A lakás tisztasága (hisz a padló szemetjében, réseiben is kimutathatók a peték), továbbá a táplálkozás milyensége (húsevés), minősége (szénhydrátdús étrend a férgeknek jó táptalaja) mind befolyással bírnak e kérdésben és a fertőzési alkalom az ember hygienikus életmódjának fokával áll a legszorosabb kapcsolatban. Ugyanezt látjuk és tapasztaljuk trachománál is, hol a fertőzési index egyenes arányban áll legtöbbször a fertőzött egyén általános hygienikus kultúrájával és annak mindenkori fokával. így e pontban találkozik és kapcsolódik szorosan össze e két népbetegség, a helminthiasis és a trachoma. — Visszatérve a féregfajok taglalására, miként már mondottam is, a domináló fertőzés a Xematodák — fonálférgek — csoportjához tartozó Trichuris trichiurás, vagyis az ostorférges fertőzés volt, mely Zoltai (5) szerint is nálunk igen gyakran fordul elő (5, 6). A kb. 4—5 cm hosszú hengerféreg a vastagbél lakója és mivel a féreg feji vége kb. a test közepétől kezdve tűszerűén elvékonyodó és rendszerint átölti a bél nyálkahártyáját, ezért nehezen űzhető el. Véghelyi és Lukács (7) közlése szerint a papain volna az a szer, mely 50—70%-ban eredményesen alkalmazható trichuris elhajtására, ami a féregfertőzés ismert makacssága mellett tekintélyes eredmény, mégis ezen élősködő a gazdaszervezetnek nem nyomnélküli károsodását okozza, különösen, ha nagyobb számban van jelen, vagy ha a féregnyújtványba kerül. Tompa hasi fájdalmakat, hasmenést és általános féregtüneteket okozva (lesoványodás, gyengeség, fejfájás, hányinger stb., stb.). Ügy a trichurisos, mint a hymenolepises és az enterobius (oxurisos) fertőzésekhez köztigazda nem kell, vagyis emberről-emberre terjednek. V peték részben már ürüléskor érettek vagy közel érettek (hymenolepisentrobius), vagy a talajban a megfelelő nedvesség és hőmérsékleti viszonyok mellett néhány hetes fejlődés után válnak fertőzőképessé és a fertőzés ilyen petékkel szennyezett étel qs ital útján történik, nem részletezve a contact úton való fertőzés lehetőségeit és formáit. Mindezek után önként adódik fel az a kérdés, ami jelen kutatásaink végcélját is képezi, hogy van-e a trachoma, illetve a súlyos vagy makacs trachoma és a bélférgesség között kimutatható összefüggés vagy kapcsolat ? A mi észleléseink szerint feltűnő összefüggést az általános hygienikus viszonyok szerepének fontossága mellett megfigyelni nem tudtunk, de ki kell emelnünk azt, hogy amíg a féregmentes és az egyfajta féreggel fertőzött trachomásaink átlagos ápolási napjainak száma két év leforgása alatt egyforma locális és általános trachoma gyógykezelés, ápolás és élelmezés mellett 19 nap, addig a kettős féreggel fertőzött trachomásaink átlagos ápolási napjainak száma 24, vagyis 5 nappal több volt. Továbbá az a 28 beteg, kik kettős féreggel voltak fertőzve, két éven belül átlagban háromszori recidivával álltak újabb és újabb intézeti gyógykezelés alatt, a féregmentes, illetve az egy féreggel fertőzöttek recidivamentes, illetve egyszeri recidivás eseteivel szemben. Bélférgességre jellemző eosinophiliát azoknál a betegeknél, akiknek székletéből trichuris trichiura volt kimutatható, nem találtunk, ellenben a kettős bélféreg fertőzöttek vérképében 5—8, sőt 11%-os eosinophilia is volt. 42
