Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 1. szám
Az élősködő, mely táplálékát a gazdaszervezetből biztosítja és gazdája (jelen vizsgálatainknál a trachomás egyén között) nagyobb zavart kimutathatóan észlelni nem tudtunk. A trachomás beteg természetes védekező erőit az élősködő nem igen befolyásolta, bár a kettős fertőzöttek többször recidiváltak és hosszabb idő alatt gyógyultak, így ezeknél a védekező erő csökkenésével kell magyaráznunk ezen megfigyeléseinket. Valamennyi betegünk intézeti ápolása alatt súlyban gyarapodott. A gazdaszervezet sejtjeinek és szöveteinek károsodását nem láttuk, allergiás, antigenes és immunbiológiai észlelhető jelenségeket sem, még is azt kell mondanunk, hogy a bélférgesség a trachomás betegeknek kárára van, amit a kettősen fertőzött 28 betegünk esetében is láthatunk (recidiva, hoszszabb gyógyulás, eosinophilia). Fel kell vetnünk még a két népbetegség gyógyításával kapcsolatosan a többek között azt, hogy a trachomás betegekre mind általánosságban, mind locálisan hogyan hatnak a féreghajtószerek és a bélférgességre a trachomás betegeknél használatos, belső adagolású sulfamid- és antibioticum-készítmények ? Féreghajtószerekkel nem próbálkoztunk, az elűzőszerek használatának és hatásának megfigyeléséből eredő nehézségeik miatt. Bár Murzin (8) szerint a féreghajtás is közreműködik a kórházba került és általa megfigyelt trachomás betegek állapotának hamaros javulásában. Aureomycint, terramycint belsőleg féregfertőzötteknél nem használtunk, de mind lökésszerűen, mind elhúzódó adagokban adtunk per os albucidot és thiomycidet, eredmény nélkül. Gereszimenko (9) megfigyelése szerint a scrophulás és gilisztás trachomás gyermekek sokkal nehezebben befolyásolhatók akár szintomycinnel, akár más gyógyszerekkel, mint a többiek. Ezt részben mi is tapasztalhattuk. Végeredményben a trachoma és a helminthiasis összefüggésének kérdésében sokat kimutatni nem tudtunk, de még is érdemesnek tartottuk, hogy ezirányú kutatásainkról beszámoljunk, ha másért nem: 1. azért, hogy újólag és nyomatékosan rámutassunk arra, hogy a környezet általános hygienikus viszonyai milyen befolyással bírnak a bélférgekkel való fertőzöttségre és a trachomára. 2. azért, hogy felhívjuk a figyelmet különösen makacs gyermek-trachománál és recidiváknál arra, hogy gondoljunk bélférgességre és a bélférgesség következtében előálló közvetlen vagy közvetett szervezeti károsodásra (táplálék-elvonás, toxicus és allergiás hatásra). 3. azért is, hogy beszámolónkkal a bélférgesség előfordulásának hazai statisztikájához adattal szolgáljunk. összefoglalás A szerző a trachoma és a bélférgesség közötti összefüggés kérdésében 544 egyénnél végzett bélféreg-petére való vizsgálatot, akikből 294 (54% trachomás ; 255 (46%) pedig egészséges controll volt. Az 544 vizsgáltból 195 (35,8%) féregpetére positiv, 394 (64,2%) pedig féregpetére negatív eredményt adott. A féregpetére positiv és negativ trachomás betegek megoszlása fele-fele (50%) arányú, az egészséges controllok 18,4% positivitása, illetve 81,6% negativitásával szemben. A trachomás és az egészséges controllok féregfajtai megoszlásában lényeges eltérést nem talált, mert mindkét csoportnál a trichuris trichuriás fertőzés domináló és nem mondható, hogy valamely féregfajta különösen felelős volna a trachoma fenntartásáért. Összehasonlító vizsgálatot is végzett a trachomás és az egészséges csoport tagjainak általános hygienikus életviszonyaiban és azt találta, hogy mind a trachoma, mind a bélférgesség szoros összefüggésben van az általános 43
