Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
és a szélek között. Ha az érintkezés inkább a limbus tájékán erősebb (a fluorescein a szélek mentén helyezkedik el), a kagyló a golyónál nagyobb radiusú. Ha viszont a kagyló a szélein támaszkodik, akkor domborúbb, vagyis kisebb sugarú. 2. A kúpszerűség mértékét az mutatja, hogy míg a sphaerikus kagyló a neki megfelelő golyón teljes érintkezést ad, vagyis fluorescein csak a cornealis térben marad, addig kónikus, vagyis helyesebben paraboloid formájú kagylók csak gyűrűalakú érintkezést mutatnak. Minél inkább kúpszerű a kagyló, a gyűrű annál keskenyebb. Természetesen szabálytalan szemekről lévén szó,e gyűrű csak ritkán egyenlően széles, övszerű, de még szabálytalanságával is a kúpszerűség helyére és mértékére kellőképp tájékoztat. 3. Ha a kagyló torikusan deformált szemre való (astigmia bulbi) akkor az egyik tengelyben nagyfokú benyomódást találunk, míg az erre merőleges tengelyben a kagyló és a golyó között hézag van, vagyis a fluorescein ,.kifut“, a szélek pedig „elállnak“. A torikus felületű kagylók nagyságrendjének a megállapítása már nem olyan egyszerű, mivel csak a kisebb görbületű sugarat tudjuk lemérni. Ui. ennek támaszkodása miatt a kagyló nagyobb görbületű részét nem tudjuk nagyobb golyóval érintkezésbe hozni, ilyen esetben Strébel élő szemeken alkalmazott eljárását használtam fel, ti. a kisebb görbületet optimális golyóra helyezve lemértem az elálló szélek hézagának a nagyságát és egy geometriai átszámítási táblázat segítségével ebből határoztam meg a laposabbik rész sugárértékét. Toroid felületű kagylókon hogy hol van a nagyobb sugarú rész és az mennyire közelíti meg a limbust (vagy a hézag éppen közlekedik a corneális térrel) megállapítható abból is, hogy a kagylót a golyóra rányomva figyeljük a kiszoruló fluorescein áramlását és elengedéskor a beszívott levegőbuborékok útját és nagyságát. Tapasztalatom szerint ez a rugalmassági tényező igen nagy mértékben hozzájárul ezen eljárás használhatóságához és pontosságához. Fontos tudni, hogy az eredményt a sphaerikus (Zeiss) kagylók szemrehelyezésekor tapasztalt jelenségekhez képest negatív módon kell értékelni. Vagyis ha a sphaerikus kagylóval történő próbánál a haptikai rész alatt valahol nyomáspont vaii, tudjuk, hogy a szem ott domborúbb a kagylóhoz viszonyítva. Ezen vizsgálatkor viszont a fehér terület azt jelzi, hogy a kagyló laposabb görbületű. kónikusabb a golyóhoz képest. Ha sph. kagylóval a szemen alul-felül nyomáspontot találunk, tudjuk, hogy ott a szem laposabb, nagyobb radiusú. PVC próbánál viszont az ilyen szemre készült kagyló alul-felül fluorescein foltot, vagyis hézagot mutat. A leírt eljárással nagy segítséget kapunk a szemfelületek görbület szerinti osztályozására vonatkozólag, ami pl. haptikai próbasorozat összeállításánál igen fontos. V vizsgálat maga egyszerű és meglehetősen pontos eredményt ad. Mindezen bonyolultnak látszó szabályok alkalmazása rövid gyakorlat után annyira elsajátítható, hogy egy kagyló vizsgálata nem tart tovább 2 -3 percnél. Összefoglalás Üj eljárást ismertet individuálisan készült kontaktkagylók formájának, illetve assymetriáinak a meghatározására. A kérdéses kagylót fluorescein oldattal különféle ismert sugarú, fehérszínű, simafelületű, teljesen sphaerikus, rugalmas polivinylchlorid golyókra helyezve figyeli a sárga foltok és zónák helyét, kiterjedését és vastagságát, valamint a kagylónak a golyóra való nyomása által a hézagokban létrejövő festett oldat áramlásának irányát és a levegőbuborékok visszaszívódását s leírja, hogy ezen jelenségekből hogyan lehet megállapítani a kagyló haptikai eltéréseit a sphaerikus felülethez képest. Szemészet 9 129
