Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 1. szám

Spaeth-tel is megesik ilyesmi. A blepharochalasis elleni bőrexcisiót tulajdonítja Ж-пак (amit El. elvileg helytelenített), és a Fricke en miniature szerint nyeles lebennyel végzett kanthoplasztikát.

A folyó iratirodalomban is előfordul, hogy Ж-пак tulajdonítanak olyan műtéteket, melyek nem tőle származnak. Streiff pld. egy helyen (5) azt írja, hogy egy eredménytelen tirselés utáni üregplasztikát Blaslcovics-féle hengerlebennyel (Rundstiellappen) sikerült rendbehoznia. Nyilván tévedésből írt Filatov helyett Ж.-ot A resectio társit azért tulajdonítják néha Ж-пак, mert tarsektomiával többször foglalkozott.

Mindennek fordítottja is előfordult, amikor t. i. kétségtelenül Ж-alkotások nem az ő neve alatt szerepelnek. Ez történt pld. a kantárvarrattal, ami magának Ж-пак is okozott némi bosszúságot. Ez volt az egyetlen eset, amikor — Elschniggel történt levélváltás után — egyik, 1921-ben megjelent közleményében (6) prioritását leszögezte. A kantárvarratot, mely a hályogműtétnél ma már nélkülözhetetlen, Bl. 1912-ben közölte magyarul és németül (7, 8), viszont Elschnig csak 1914-ben (9). Különös, hogy Elschnig nem akarta Bl. prioritását tudomásul venni. Die intrakapsulare Extraction c. 1932-ben megjelent ismeretes monographiájában „meine Zügelnaht“-ról beszél, hozzáfűzve, hogy már 1911-ben végezte. Némi lelkiismeretfurdalást azonban érezhetett, mert csillag alatt (8. oldal) megemlíti, hogy a kantárvarratot Coppez szerint De Larghi már 1858-ban „ajánlotta“, Bl.-ot azonban teljesen elhallgatja, noha tudomással bírt az 1912-ben megjelent közleményről.

Akadunk ilyesmire az angolszász irodalomban is. A levatortenotomiát pld. Goldstein-iéle műtétként emlegetik (10). A dolognak utánanézve, megállapítható, hogy Goldstein 1934-ben tényleg ismertetett egy eljárást (11), melynek lényege a levator-tapadás hátrahelyezése. Ekkor azonban már majdnem két éve ismeretes volt Bl. műtété, mely 1933 elején jelent meg (12). A Zentralblatt még ugyanabban az évben referálta, a tárgymutatóban „künstliche Ptose“ címmel. Ha rosszhiszeműséggel Goldstein nem is gyanúsítható, annyi kétségtelen, hogy elmulasztotta közlés előtt az irodalmat kellőképen áttanulmányozni és tisztázni, vannak-e elődei avagy sem.

A Bl.-műtétek között kimagasló helyet foglal el a ptozisoperáció, az egyetlen, amelynek már tekintélyes és még mindig növekvő önálló irodalma is van. Az utat Lindner nyitotta meg (13), felhíva a figyelmet a műtét kiváló voltára. Majd Jaensch (14) és mások következtek, még Bl. életében. Tíz évvel Bl. halála után Nizetic már „Une operation victorieuse“-ről, győzelmes operációról ír (14). Szerinte a Bl.-féle ptozisoperáció diadalmasan vonult végig az egész világon.

Tanulságos ezt az utat tüzetesebben megnézni. Kétségtelen, az összes műtéttanok és a cikkek hosszú sora foglalkozik а Ж-féle ptozisoperációval. Azonban győzelemről beszélni korai. A Bl.-operáció még mindig csak egyike a megoldási lehetőségeknek. Legtöbbször a többi módszerekkel együtt beszélik meg, indikációit beszűkítik, módosítják, sőt támadás is érte. Mindezzel részletesebben most nem kell foglalkoznom, mert a Szemészszakcsoport ezévi kongresszusán szóba került; ezenkívül egyik a közelmúltban megjelent közleményem (15) teljes egészében ennek a kérdésnek van szentelve, így ismétlésekbe bocsátkoznék. Ё helyen röviden csak annyit említenék, hogy a Ж-féle ptozisoperáció ellen felhozott kifogások nem helytállók, a módosítások nem jelentenek haladást, javallatait nem kell szűkíteni. Jóslásokba nehéz bocsátkozni ; mégis remélhető, hogy előbb-utóbb el fogja foglalni méltó helyét nemcsak az irodalomban, hanem az összes szemorvosi műtőkben is.

A legfontosabb, bennünket, tanítványokat leginkább érdeklő kérdés általában az volna, mely /i/.-operációk azok, amelyek tényleg, rendszeresen alkal3