Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 1. szám
kisebb szaktekintély mint Elschnig általa két ízben (1909 és 1917) cyclodialysált olyan szemet dolgozott fel, mely második műtété óta, tehát 15 éven keresztül mindvégig puha maradt. A sugártestet leváltan találta. Barkan (1949) ugyanerre a megállapításra jutott. Vannas, Barkan, Bangerter, Goldmann, Löhlein és Glasenapp gonioscópiás vizsgálatai, valamint legújabban Goldmann perctérfogat meghatározása körüli eredményei szintén Heine felfogását igazolják. így kapta meg Heine a legkiválóbb szakemberektől -— ha kissé megkésve is — fáradságos munkájának elismerését. Ezek szerint a szabályosan végzett műtétnek a szem feszülését csökkentenie kell. Az eredmény elmarad, ha két ür nem közeledik egymással, ha : 1. intralamellaris a behatolás, 2. az érhártyát átvágva ezen belül kerülünk spatulával az iris mögé, melyet gyökén perforálva jutunk a csarnokba, 3. a csarnokzugot nem nyitottuk meg, 4. vérrög a csatornát elzárja. Megnyugtató és kívánatos a csarnokvíz elfolyásáról meggyőződni. A rög felszívódásával a szükséges összeköttetés helyreállhat, s ezzel magyarázható, hogy sokszor a műtét után csak napok múlva puhul a szem. Weekers és Goldmann úgy gondolják, hogy a műtét az intraocularis elvezetésen kívül még a csarnokvíz termelését is csökkenti. A Blaskovics féle cyclodialysis inversa nem gyűri az irist a csarnokzugba. Kukán cyclodialysis minor-jánál az összekötő csatorna egész hosszában egyenletes tágasságú, s az érhártya is ugyanígy boltosul fölötte. Enyhébb beavatkozás, nincs vérzés. Csillag az ínhártya sebet nem merőlegesen, ferdén készíti, a lándzsa hátrafelé az ínhártya felszínével kb. 45°-os szöget alkot. Az érhártya sérülésének veszélye kisebb, a spatula bevezetése, a megínhártyaseb szélei egymáson feküdve jobban zárnak, a csarnokvíz kevésbé szivároghat kifelé, inkább az érhártya alá terelődik. Az a tapasztalat, hogy a benövés, hólyagos heggel gyógyult glaukomaellenes iridectomia is eredményes lehet, a sipolyos műtétek kidolgozására vezetett. Lagrange irido-sclerectomiája egyesek szerint ugyancsak az intraocularis hátraszivárgás elősegítését célozná. Denti vizsgálatai a két ür összeköttetését nem igazolták. Mások úgy vélik, hogy a műtét a külvilág felé működik biztosító szelepként ugyanúgy, mint az Elliot f. trepanatio és a csarnokvíznek a szemrés felé vezetésével szabályozza a szem feszülését. Elliot maga is így magyarázza műtété kedvező hatását. A vélemények itt is eltérők. Van Beuningen és Sugar felfogása az, hogy csak a szabad trepanatiós lyuk tarthatja egyensúlyban a szem feszülését. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy gyakran uvea, vagy kötőszövetes eltömeszelődés dacára is alacsony marad a tensio. Ez utóbbit Mérté a szöveti filtrálás megmaradásával (Dochtwirkung), míg Francois és mások idegműködésnek (neurovasculäre Umstimmung) tulajdonítják. így biztos szerepet játszik Francois szerint, ha rövid időre is, a műtét után sokk hatás folytán beálló nyomáscsökkenés. Mérté ez értelemben tartós hatást nem remél. Holth iridenkleisis műtéténél a szivárványhártya becsíptetésével a sebszélek hiányos összetapadására törekszik, hogy azon keresztül a csarnokvíz a szemtekei kötőhártya alá szivároghasson. A sclerotomia anterior és posterior a seb összeforradásáig a folyadék szivárgásával csökkenti a tensiot. Stallard több műtét egyesítésével kidolgozta a cyclodialysissel és iridenkleisissel kombinált elülső lebenyes sclerotomiáját. Műtétének kedvező hatását a kifelé filtrálásban látja, amit a kialakuló trepanaciós párna is bizonyít. 118 gl. simplex és 48 gl. inflammatorium műtétele után 97,9% jó eredményt közöl. Műtétéi után 19 érhártyaleválást (11%), 4 iritist, 2 iiidocyclitist, 9 lencse borusságot és 3 részleges descemet-hártya leválást látott. Vogt áthatoló cyclodiathermiája jó hatását a kifelé filtrálásban látja. Weve felszínes cyc-36