Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 1. szám

szeri eredet mellett. Nálunk a Magyar Szemorvos Társaságban Majoros és Linksz már 18 éve felhívták a figyelmet a glaukoma vasoneurotikus eredetére. Csillag 16 éve essentialis szivárványhártya sorvadásához társuló glaukomával kapcsolatban a nyaki sympathicus szerepére gondolt. Az idegrendszer szerepét bizonyítják az emotionalis glaukomák, továbbá Dysmic és Vajnstein tapasztalatai is az álcázott pilocarpin becseppentésekkel. Kljacko és Popov a kedélyhullámzások, lelki feszültség, idegrendszeri zavarok káros hatását hangsúlyozza.

Emelkedett szemfeszülés minden esetében jogos a diagnózis felállítása, mely után minden rendelkezésünkre álló eszközzel a szem megpuhítására kell törekednünk, mielőtt a kóros feszülés helyrehozhatatlan károkkal járna. A kiváltó alapbetegség ismeretének hiányában természetesen még csak tüneti kezelésre, a szem megpuhítására szorítkozhatunk. Ezzel ugyan a betegséget még nem gyógyítottuk meg, csak megállapítottuk, további roncsoló hatását felfüggesztettük. Oki gyógykezelésről a kóreredet tisztázása után lehet szó. A gyógyszeres kezelést nem érintem. A gyógyítást célzó műtétek tekintélyes száma azt bizonyítja, hogy az eredményeikkel a műtők elégedetlenek. Nincs egy megnyugtató, biztos eredményt adó eljárásunk. Nézzük már most a szerzők hogyan magyarázzák ismertebb műtéteink nyomáscsökkentő hatását, mert az kétségtelen, hogy több-kevesebb eredmény mindegyik eljárás után tapasztalható.

Az első glaukoma ellenes műtétnek, az iridectomiának feszülést csökkentő szerepét gyakorlatilag ismerte fel Graefe, a modern szemészet megalapítója és sikeresen már 1856-ban végezte. Általános felfogás szerint, a betegség heveny alakjánál talán még most is a legmegbízhatóbbnak bizonyul. A kimetszés a zug felszabadításával elősegíti a csarnokvíz elfolyását. Blaslcovics úgy látta, hogy a szivárványhártya vongálásával a gyök széli tapadását a koloboma területén kívül, egyebütt is felszabadítjuk. Poos a kedvező eredményt azzal hozza összefüggésbe, hogy a kimetszéssel csökkentjük az érgyűrűt, melyből a sugártest nyúlványaihoz haladó kapillárisok leágaznak, a sugártest vérellátása romlik, s ezzel a csarnokvíz termelése csökkent. Mások szerint a szembéli szövet fogyása hozná a jó eredményt. Sajnos kozmetikailag és optikailag nem kívánatos csonkitó beavatkozás. A műtők látva, hogy a tökéletlenül sikerült kimetszések is gyakran megpuhitják a szemet, a basalis iridectomiát és basalis iridotomiát kezdték végezni. A főleg előbbinél kedvező eredmények a két csarnok összeköttetésének megjavításával magyarázhatók. — A sclerotomia anterior és posterior a seb, majd a keletkező heg filtrálásával csökkentené a szem feszülését. — Cyclo- és cyclectomia jóhatása a sugártest sorvadásával hozható összefüggésbe.

Knapp szövettani vizsgálatokkal már 1868-ban kimutatta, hogy a műtét után levált érhártya alatt serosusos folyadék van. Fuchs hályogműtétek és iriskimetszés után talált leválást. Axenfeld már 1903-ban gyanította, hogy a glaukoma ellenes iridectomia gyógyító hatása e leválással esetleg kapcsolatban lehet. A fentiek indították Heine-1 arra (1905), hogy a sugártest leválasztásával összeköttetést teremtsen az elülső csarnok és a suprachor. ür között, feltételezve, hogy a hátraszivágró csarnokvíz az érhártya leemelésével a tensio csökkentésére vezet. A műtét körül élénk vita keletkezett. Krauss, Gifford és mások is úgy vélték, hogy a leválasztott sugártest sorvadásával csökken a csarnokvíz termelése, s a műtét kedvező hatása ezzel magyarázható. Salus és mások szövettani vizsgálatokra hivatkozva tagadták a^hátraszivárgás lehetőségét. E vizsgálatok a sugártest heges visszanövését mutatták. Igaz ugyan, hogy e készítmények már megvakult, tehát olyan szemekből kerültek, ahol a műtét eredménytelen volt. Végül 1932-ben nem

35