Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 1. szám

Helmholtz felfedezésével új világ kezdődik, hogy a szemtükör fogja megszerezni a szemészetnek a rangot, az elismerést, az emancipációt s azt a lehetőséget, hogy exact tudománnyá válhasson.

Albrecht Graefe (1828—1870) ez időben (1851-ben) már túl volt vándorévein, már megismerkedett kora legnagyobb mestereivel. Tanult Ariinál Prágában, Jä géméi Bécsben, Desmarres-nál Párizsban, Bowmann-nél Londonban és Mackenzienél Glasgowban. A nagy európai iskolák tanulságaival gazdagon kezdte meg szülővárosában, Berlinben működését. Pályája rövid volt, mindössze húsz esztendő, de az a húsz év mértékben és értékben olyan munkával volt telítve, amihez még hasonló sincs a szemészet történetében. Az iridectomia bevezetése a glaucoma theráphiájába, a hályogműtét megreformálása (2,8%-ra szorítja a veszteséget!), a szemizomműködési zavarok magyarázata, az embolia s az annak képében jelentkező folyamatok mai napig helytálló analysise, a glaucomás excavatio s a pangásos papilla mivoltának tisztázása csak mérföldkövek az életében. Híre és hatása szinte villámszerűén terjed. Még nincs 25 éves, amikor már a világ minden tájáról öreg és fiatal orvosok zarándokolnak tevékenységének színhelyére, a berlini Charitébe. Emésztő munkatempója — átlagosan havi 300 műtét, évente személyesen kezelt 10 000 beteg,8 2400 nyomtatott oldalt kitevő irodalmi munkásság, folyóiratszerkesztés, klinikai kurzusok és előadások, — hamar megőrölték a szervezetét. 42 éves korában ez a nemes és tisztalelkű ember már halott volt. Tanítványainak rajongó visszaemlékezéseiből még ma is kiárad valami abból a varázslatból, ami valaha az élő Graeféből kisugárzott. Graefe életműve, amelynek szellemében tanítványai — iAebreich, Zehender, Horner, Schmidt-Rimpler, Wecker, Hirschberg, Leber, hogy csak néhányat említsünk - - tovább dolgoztak, egy fél évszázadra az első helyre emeli a berlini iskolát.

A Grae/e-iskolával párhuzamosan pedig nem közönséges talentumok kibontakozásának lehetünk tanúi. Graefe mellett különösen Bonders, az utrechti physiológus és Arit azok akik koruk (és korunk) szemészi gondolkodására a lenagyobb hatást gyakorolták. A szemorvosok leggyakoribb napi tevékenysége, a szemüvegrendelés, Donders reformátori munkásságán alapszik. A fénytörési rendellenességek, az alkalmazkodás, a kancsalság, a convergentia máig érvényes modern értelmezése mind Donders munkájának eredményei. A történetírók Helmholtz és Graefe mellett őt tartják a szemészet reformkorszaka legnagyobb alakjának.

Amit Donders jelentett a fénytörés és alkalmazkodás tanának gyakorlatba való átvitele szempontjából, ugyanazt jelentette Arit működése a szembajok gyógyítása és operálása terén. Arit (1812—1887) Rosas utódjaként került Prágából Bécsbe, 1856-ban, s három évtizedes professzorsága, — amely párhuzamosan futott két kiváló bécsi kortársának, a bámulatosan precíz szemtükrözőnek, Ed. Jägernek s a nagy tehetségű Stellwagnak életével, — a bécsi iskola egyik legszebb periódusa. Arit volt kora első szemészpedagógusa. A klinikai élet és munka mai szervezete, beosztása, rendje, fegyelme arlti építmény, aminthogy a hetegkezelés mai formája és a szemészeti műtétek általános technikája arlti útmutatás alapján fejlődött. Graefe, aki Ariiban első mesterét tisztelte, mindig hangoztatta, hogy Arit egyéniségének és munkájának hatására lett szemésszé.9

8 Egy Hohenzollem herceg, akinek sokáig kellett várakoznia, így fakadt ki : „Ügy látom, Önhöz munkászubbonyban kellett volna jönni.“

9 „Arit hat mich in die Augenheilkunde eingeführt;... ja ich denke, ohne Arit würde ich vielleicht gar nicht als Ophthalmologe nach Berlin zurückgekehrt sein.“ Cit. Bader.

27