Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 1. szám
A XVIII. és XIX. század folyamán, mint eddig láttuk, kialakulnak a modern szemészet vezető központjai. A szemészeti irányok hullámzása három-négy iskola után igazodik s ezek az iskolák vonzzák magukhoz a kultúr - világ tanulnivágyó orvosait. A XIX. század második felében mind nagyobb számban rajzanak vissza hazájukba e központokból a nagy mesterek tanítványai, s párhuzamosan azzal a törekvéssel, hogy e korban minden nemzet fokozottan igyekszik megformálni a maga sajátos kultúrális arculatát, kialakulnak az egyes nemzetek szemészeti iskolái is. A szemészetnek ezt a hatalmas kiterebélyesedését egy szűkre szabott előadás még nagy vonásaiban sem adhatja vissza s ezzel kapcsolatban legfeljebb a saját érdeklődési körünkre szorítkozhatunk. A reformkor eszméivel és vívmányaival megrakodva térnek vissza Oroszországba — táskájukban az első szemtükrökkel — Froebelius és Rabat, így térnek vissza vándoréveikből Blessig és Magawly, akiket Hirschberg a modern orosz szemészet megalapítóinak nevez, Woinov és Krukov, Mandelstamm és Dobrovolskij és így megy haza Kievbe Alexander Ivanov, a kor egyik legnagyobb szemészeti pathológusa, akiről a heidelbergi Becker, Arit tanítvány mondotta egyik előadásában, hogy „többet tett a szem pathológiai-anatómiája érdekében, mint mi valamennyien.“10 A mi hazánkba Schulek Vilmos hozta magával a reformkor tanításait. Ő maga mondja el önéletrajzában, hogy Graefe az ideálja, de az az öt év, amit Arit mellett töltött, egész szemorvosi és klinikusi tevékenységére rányomta bélyegét. Schulek a bécsi iskola híve volt (annak szellemében dolgozott, annak methodikáját plántálta tanítványaiba), de független, önállóságra törekvő, kezdeményező koponya, s iskolája már az ő életében egyéni és sajátos hangon szólalt meg, színezve és erősítve az egyetemes orvosi kul túra nagy orkeszterét. * Az ilyen vázlatos áttekintések legnagyobb fogyatékossága, hogy csak futólag érinthet olyan kérdéseket is, amelyek pedig elmélyedő tanulmányt érdemelnének. De hasznuk is van, amennyiben mindig akadnak egyesek, akikben érdeklődés támad, hogy hiányosan tárgyalt részeknek alaposabban utánanézzenek. Ha ezt az érdeklődést a szemészet nagy múltja iránt — amelynek lapjairól a magyar Mesterek neve a legnagyobbakéval egyenlő fénnyel világít, — ez a rövid cikk is fel tudná kelteni, akkor írójának munkája nem volt hiábavaló. Irodalom Memoárokon, levelezéseken, a Biogr. Lexikon d. hervorragenden Ärzte cikkein (Urban-Schwarzenberg, 1929—1934) a Klin. M. f. Aug. régi évfolyamaiban megjelent nekrológokon kívül főleg a következő forrásokból merítettem : Bader : Entwicklung iler Augenheilkunde im 18. u. 19. Jahrhundert. Basel. 1933. — Hirschberg: Geschichte der Augenheilkunde. (Hdb. Graefe—Saemisch) XIII., XIV., XV. kötetek. — U. a. : Albrecht v. Graefe. („Männer d. Wissenschaft“ sorozat 7. füzete. Leipzig, 1906. — L. Koenigsberger: H. v. Helmholtz. 3. köt. 1902. Braunschweig. (A szemtükörrel kapcsolatosan 1. Biró: О. H. 1951. évf. 31. sz.) — Meunier: Histoire de la médecine. Párizs. 1911.—Pagel: Einführung in die Geschichte d. Medizin. Berlin. 1915. — Pillát: Contribution of the Wienna school. Am. J. Ophth. 36 : 15 1953. -— Schulek V. önéletrajza: Szemészet. 1905. évf. 81. — True et Pansier: Histoire de l’ophtalmologie (ä l’école de Montpellier). Paris. 1907. — Kirby : Surgery of Cataract. Lippincott, 1950. (Első két fejezet. И. Биро: Развитие современных европейских офталмологических школ. Imre Biró: Über die Entstehurig der modernen ophtalmologischen Schulen von Europa. 10 Az orosz szemészekről szóló adatokat Hirschbergtől vettem : Die Augenärzte Russlands, 1800—1875. (Graefe—Saemisch. XIV. köt. XXIII. fejezet. 174—276. o.) 1915. IV. 28
