Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 1. szám

érzett legtöbb hajlamot a szemészet iránt. Barth, anélkül, hogy anatómiai stúdiumait elhanyagolta volna, nagy szorgalommal és becsvággyal fejlesztette szemészeti ismereteit. II. József, akinek egyébként Barth szemorvosa volt, azonban nem elégedett meg azzal, bogy Barth megtanult hályogot operálni, hanem kötelezte, hogy az egyetem két prosectorát is tanítsa meg, akik aztán 6—6 műtét sikeres elvégzésével tartoztak igazolni képességeiket. A szerzők általában Barth működését tekintik a bécsi iskola kezdetének, azonban az új korszak sajátos karakterének s magának a bécsi iskolának megalapítása egy Barthnál nagyobbszabású egyéniség, Joseph Beer nevéhez fűződik.

Beer (1763—1821) a tudomány és a szemészet szerencséjére kellő időben érkezett. A napóleoni háborúk viharos esztendői —- Inter arma silent musae ! — megállították a francia szemészet fejlődését. Csökkent az orvosi s az amúgy is csak mellékes és alkalomszerű szemorvosi oktatás komolysága, elszaporodtak a tanulatlan sarlatánok és szélhámosok. A reclinatio és depressio hívei ismét felütötték a fejüket, sőt az a Pellier, aki a korszak első szemészeti műtéttanát megírta, nem szégyelt szürke hályog ellen vajákos kotyv&lékok bevételét ajánlani. A francia iskola hanyatlása károsan éreztette hatását egész Európa szemészeti közállapotaira. Beer nagy érdeme, hogy alapozatlan tanok sohasem férhettek hozzá, soha másból, mint a tapasztalati tényekből nem szűrt le következtetéseket. Nem volt magasröptű ' szellem, de a valóság talaján annál keményebben tudott megállni. Józan és éles megfigyelő volt, ment dogmáktól és előítéletektől. Tankönyve : Die Lehre von den Augenkrankheiten (2 köt. 1813—1817) forrása és mintája minden hasonló jellegű műnek a XIX. század első felében. Egyéni súlya és tekintélye vívta ki, hogy a bécsi egyetemen 1812-ben — elsőül az egész világon — a szemészetet leválasztották a sebészetről és önálló tanszéket kapott. Beer jelentősége azonban abban csúcsosodik, hogy a tanítványok olyan seregét vonzotta, akik később a szemészet vezéregyéniségei lettek, mint a bécsi F. Jäger, a pétervári Lerche, a berlini C. Ferdinand Oraefe, a glasgowi Mackenzie, a prágai Fischer, a páviai Flarer, a nápolyi Quadri - és nem utoljára a mi Fabinink. Beer tanítványai már csak szemészek, akik át voltak hatva az új disciplina szeretetétől a attól a realista szemlélettől, ami mesterüket jellemezte. Ez az egységesen és alaposan képzett tanítványi gárda vitte szét Beer tanításait s tette lehetővé, hogy amikor Beer halála után a jelentéktelen Rosas6 került a helyére, a bécsi iskola nem hullott dekadenciába.

Rosas professzorsága idején nem az egyetem, hanem a katonaorvosi akadémia, a Josephinum a szemészeti kutató munka és oktatás központja, ide tódulnak a betegek és az orvosok, hogy Friedrich Jäger-tö\ segítséget és irányítást nyerjenek. A Beer utáni évtizedekben Jäger (1784—1871) képviseli a haladást — és a tradíciókat. Nevét különösen operatív készsége tette ismertté Európaszerte. О volt az első, — szakítva a davieli hagyományokkal — aki hályogműtétnél a sebet felül készítette. Ennek s műtői adottságainak eredményeképpen a műtéti veszteséget 4,5%-ra sikerült leszorítania.

Fr. Jäger sok kiváló tanítványa között (egy ideig Graefe is tanult mellette) volt egy, akinek a sors olyan szerepet juttatott а XIX. században, mint Wenczelnek а XVIII.-ban, — csak fordított útirányban. Ez a tanítvány, a frankfurti születésű Julius Sichel, 1830-ban, amikor Franciország 6

6 Rosas működését mind Hirschberg, mind Horner és Bader igen szigorúan ítéli meg. Pillát viszont kitűnő műtőnek és tanárnak tartja, de megjegyzi, hogy ,,He was very conservative“ (L. Irodalom.)

25