Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 1. szám
reklámtól sem riadtak vissza. Ma ebben, holnap abban a városban ütötték fel tanyájukat, napokra vagy hetekre s aztán nyomtalanul eltűntek, bajt és keserűséget hagyva maguk mögött. A XVIII. századi francia iskola, a szemészet első nagy lendülete, a hályog felismerésével kezdődött s a hályog racionális eltávolításának felfedezésében kulminált. Az első, aki a depressio lentis mellett az extractio lentis lehetőségét már az 1710-es években, majd negyven évvel az első hályogkivonás előtt felvetette, az Jean Méry volt,2 egy eredeti és szinte látnoki tehetség, aki kísérleti úton a szemfenék megítélésének lehetőségéig is eljutott.3 Ha tehát az első ötlet nem is, de az extractio lentis tudatos, módszeres végrehajtása s annak rendszeressé tétele Jacques Darnel érdeme. Daniel (1696—1762) személyében nemcsak zseniális szemoperatőr, hanem egy nemesen gondolkodó, egész működése és emberi magatartása révén tiszteletet parancsoló alak lép a színtérre. Mint legtöbb kortársa, ő is sebész volt, Marseille városának fősebésze s mint ilyen, nem retten vissza attól, hogy pestises betegeket kezeljen. (Száz év múlva Graefe nem fog attól visszariadni, hogy egy időben cholerások között töltse napjait. Mindketten nemcsak tehetségükkel, hanem humanitásukkal is kiemelkednek korukból.) Daviel 1746-ban Párisban telepedik le s kizárólag szemorvosi praxist folytat. 1747—48-ban kezd rendszeresen extractiót végezni. Az új módszer híre hamar elterjed és alaposan felkavarja a tudományos kedélyeket. A depressio hívei kiássák a csatabárdot, de Daviel körül is tömörülnek a barátok és tanítványok. Ennek a harcnak a tüzében nő és edződik a párizsi iskola. Daviel, szemben a depressiót végzők 25—30%-os veszteségével, 10—12%-os veszteséggel operál. Eladdig elképzelhetetlen jó eredmény! Sikereinek hírére ömlenek hozzá a betegek s a század ötvenes éveiben van hónap, amikor 200 hályogkivonást végez. Működése folyamán Páris lett a szemészet központja, a gyógyulni és tanulni vágyók Mekkája és a franciák megőrizték az iskola rangját túl a század alkonyán is. II. A század alkonyán azután egy olyan esemény játszódott le, amelynek jelentőségét csak hosszú évtizedek múlva lehetett felbecsülni. Mária Terézia egyik udvarhölgye elvesztette a látását s a bécsi orvosok nem tudtak megegyezésre jutni, hogy zöld- vagy szürkehályoggal állanak-e szemben. Mária Terézia a Daviel utáni évek egyik legsikeresebb hályogoperatőrjét, Michael W enczelt hivatta cl Párizsból, aki szürkehályogot állapított meg s a műtétet sikeresen végre is hajtotta. (Bader írja, hogy a műtétért 10 000 guldent kapott.) A honorárium ellenében azonban még több bécsi sebészt is be kellett vezetnie a modern hályogoperálás művészetébe, fia, Jakob Wenczel pedig a szem anatómiájáról s a szemészet újabb haladásáról tartott előadásokat.4 A francia szemészeti iskola tanításai így plántálódtalc át Becsbe, hogy az új talajban további fejlődésnek induljanak. Az orvosok között, akiket Wenczel a szemészet új kánonjaira megtanított, Joseph Barth (1765—1818), a bécsi egyetem anatómiai professzora5 2 Meunier az első extractiót St. Yvesnek tulajdonítja. (Histoire de la médecine. Paris, 1911). 3 Méry már 1704-ben arról tartott előadást, hogy egy víz alá nyomott macska szemfenekét oly élesen látta, mintha a szem mellső fele le lett volna vágva. (A jelenség magyarázatát Helmholtz adta meg. V. ö. Biró I. : A szemtükör centenáriuma. O. H. 1951. évf. 31. sz.). 4 Ezt az egész történetet Bader nyomán közlöm. L. Irodalomnál, 40—41. old. 5 Barth Malta szigetén született s működésének eredményeit az olaszok a maguk sikerének is tekintik. 24
