Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 1. szám

új elméletet. 1706 7-ben a „Nouvelles observations sur la cataracte“ című munkájának kiadásával a szélesebb körű tudományos nyilvánossággal is megismerteti nézeteit, de ez sem szerez több hívet neki, mint akadémiai jelentése. A kartársak — s hányszor történik meg ez a történelem folyamán ! — értetlenül haladnak el az új tanok mellett, sőt nevetségesnek és minden tudományos alapot nélkülözőnek tartják azokat. De nem tartja annak a kor legelső orvosi tekintélye, a holland Boerhame, s nem tartja annak a francia szemészet egyik úttörő mestere, Mailre-Jan sem.

A franciák Maitre-Jant (1650—1730) tekintik az újkori szemészet első igazi mesterének. Maitre-Jan sebész és szemész, vonzó és erős egyéniség volt s képességinél fogva érdemes arra, hogy tanítványok gyűljenek köré. Nevét meg fogja őrizni az a tény, hogy 1707-ben megírta a világirodalom első szemészeti tankönyvét1 s emléke annak a szellemi tisztánlátásnak, amely felismertette vele Brisseau elméletének helyességét. Maitre-Jan volt az első szemész (Brisseau t. i. nem volt szemész), aki a szürke hályog igazi mivoltát tanította. A század tudományos érdeklődésének homlokterébe ezzel hova-tovább a szürke hályog lépett, amelynek lényegi felismerése meghozta az első tudatos műtéti kísérleteket is. Az orvosok az addig hártyának feltételezett hályog átszúrása helyett megkezdik az elszürkült lencse céltudatos kimozdítását. Ennek egyik módja a lencse teljes leválasztása a zonulákról, illetve a corpus ciliareról s hátra, az üvegtestbe való süllyesztése : a depressio lentis. Ezt du Petit (aki nem azonos a század hasonló nevű nagy sebészével), úgy módosította, hogy hátul-alul megszakítva a tokot, csak a lencse került az üvegtestbe, de a tok a helyén maradt s nem engedte, hogy az esetleg előre eső lencse komplikációkat okozzon : depressio ä la boutonniere. (Az a methodus, amikor a lencsét úgy választották le s döntötték hátra, hogy alul nem szakították meg a zonuláris összeköttetést, tehát a reclinatio lentis csak a század végén (1785) lett ismertté Wilburg német szemész ajánlatára.)

Maitre-Jan működése adta meg az első impulzust a szemészet önálló szakmaként való művelésére s példája nyomán mind több és több sebész kezd a szemészettel foglalkozni. Dominique Anel, aki megjárja Toulouse és Montpellier iskoláit, hogy végül is Párizsban kössön ki, egy utazásokban és kalandokban gazdag élet folyamán megoldja a könnytermelés és levezetés problémáját s a könnyutak betegségeiről ma is helytálló megfigyeléseket hagy örökbe. Charles St. Yves szemtükör nélkül is plasztikusan leírja az ablatio retinae kórképét s bevezeti az argentum nitricumot a szemészeti therápiába. Jean Janin (aki már a század második felében működik), nemcsak kiváló szemoperatőr, hanem az első, aki a színes üvegek kérdésével foglalkozik. Tenon, Descemet és Demours új felfedezésekkel bővítik a szem anatómiájára vonatkozó ismereteket. Se szeri, se száma a brosúráknak és könyveknek, amelyek közül kiemelkedik St. Yves tankönyve s Pelliernek a forradalom előtt írt két kötetes műtéttana. A francia szemészetnek van a legnagyobb hírük és becsületük ezidőtájt Európában. A királyi és fejedelmi udvarok francia operatőröket hívnak segítségül, sőt, a porosz király (Nagy Frigyes apja), a nagy Petitet, a század első sebészét kéri meg, hogy hadserege számára katonaorvosokat képezzen. A francia szemoperatőrök, a kor divatjának megfelelően, keresztül-kasul utazzák Európát s míg kis részük hírt és becsületet szerez magának, a szakmának s a francia névnek, nagy részük vásári lárma és hűhó közepette működik. A nagy talentumok árnyékában sarlatánok tömege nyüzsgött, akik anyagi céljaik elérése végett a legközönségesebb 1

1 A mű teljes címe : Traité des maladies d'oeil et des remedes pour leur guérison (Troyes. 1707. További kiadások Párizsban, 1722 ; 1741.).

23