Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 1. szám
4. Krönlein-műtéttel az orbitát jól át lehet tekinteni és a benne levő képleteket megtapintani. 5. Műtét alatti complicatio, ha az eseteket jól választjuk meg, nem szokott előfordulni. Nagyobb vérzést csak egy esetben kaptunk (3. eset), amikor a tumorszövet perithelioma volt. 6. Ha a tumor körülírt volt — az orbita szöveteit nem roncsolta el — úgy sem a functióban, sem a kozmetikai eredményben hiba nem volt. 7. Ptosis, mozgáskorlátozottság, enophthalmus azokban az esetekben lépett fel, amikor a daganatszövet az orbita szöveteit kiterjedten, diffuse infiltrálta. Mindezek alapján csatlakozom Helbron véleményéhez és mindazokhoz, akik az orbita sebészi megbetegedésének ellátását legszívesebben a szemoperatőr kezében látják. Irodalom I. Blaskovics—Kreiker : Eingriffe am Auge, Ferdinand Enke Verlag Stuttgart, 1938. — 2. W. Cartel: Ein Fall von einseitiger Stauungspapille infolge von Orbitaltumor, der durch die Krönleinsche Operation geheilt wurde. Inaug. Diss. 1920 Halle, Krober & Nietsehmann. -— 3. J. Helbron : Zur Krönleinschen Operation, Berlin 1905 Verlag von S. Karger. — 4. Vincens Lipkovic: Zweimal ausgeführte Krönleinsche Operation wegen Tumorrezidiv. Inaug. Diss. 1930, Würzburg M. Walther & Co. — 5. E. B. Spaeth : Principles and Practice of Ophthalmic Surgery London, Henry Kimpton. — 6. Stallard : A Plea for Lateral Orbitotomy (Kroenlein‘s operation) Brit. med. J. 1 408—409, 1947. — 7. E. B. Streiff : Fortschritte der Augenheilkunde S. Karger 1953 Basel. — 8. Reese: Tumors of the Eye, P. Heober 1953 New York. — 9. F. Terrien : Chirurgie de Toeil, 1927 Masson et Cie Paris. — 10. Török and Groat: Surgery of the Eye, Lea & Febiger Philadelphia. Ida Cukrász: Erfahrungen mit der Krönlein'sehen Operation. A modern európai szemészeti iskolák kialakulása , BÍRÓ IM кв А XVIII. század folyamán a francia géniusz szab irányt Európa szellemi mozgalmainak. A Lajosok kora a monarchikus államvezetés gyakorlatban zsarnoki védelme mellett az elméleti és tudományos tevékenységnek teret engedett és nem volt a társadalmi és kulturális életnek olyan szeglete, ahová a francia esprit ne vetítette volna be a maga fényeit. Nem véletlen tehát az, hogy a modern szemészet bölcsője is a Nagy Encyklopédia hazájában, Franciaországban ringott. Az újkori szemészet születését a tudománytörténet Brisseau felfedezésétől, a szürke hályog lényegi felismerésétől szokta számítani. Brisseau előtt az a felfogás uralkodott (Vesalius és Leonardo da Vinci is ezen a véleményen voltak), hogy a szemlencse a látás legfontosabb központi szerve s helye az üvegtest közepe táján van, a szürke hályog pedig egy hártyás képződmény, ami az életkor előrehaladtával a lencse és a pupilla között kifejlődik. Brisseau (1631—1717) volt az első, aki e százados tévtanokat megdöntötte s a szürke hályog mibenlétét a mai értelemben megmagyarázta. Elődei neki is voltak ; a tudomány megőrizte Quarré, Bolfinck, Lasnier és Mariotte neveit, akik már erős sejtelemmel bírtak a valóság felől. De az új tan kísérleteken alapuló, pontos kifejtése Brisseau érdeme. Brisseau 1705-ben jelenti be az Akadémiának felfedezését, de az Akadémia nem helyeselte az 22
