Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
azokat a külső egyenes alatt átbújtatva az előre elhatározott helyen beoltják. Tájbonctanilag fontos, hogy a v. vort. lat. sup. 8—10 mm-rel van feljebb az obi. inf. hátsó tapadásától. A resectio nem lehet 8 mm-nél nagyobb, mert, mint tudjuk, az obi. inf. a legrövidebb izom. Tapasztalatunk szerint még ennyit is nehéz rövidíteni. A resectiót nemcsak a hatás fokozásáért, hanem azért is tanácsos előrehelyezéssel társítani, mert így elkerüljük, hogy a macula közvetlen közelébe kelljen öltést helyeznünk (mélyebb beöltés esetén scotoma veszélye ! ). Általános szabályok a műtétek hatásfokát illetően, ugyanúgy, mint a horizontális izomműtéteknél, a vertikális izmok eseteiben is csak nagy vonalakban érvényesek. Az obi. inf. retropositióról azt mondhatjuk, hogy átlagban 1 mm-nyi hátravarrás 1j2° gyengítést jelent, vagyis 10 mm-nyi kb. 5° vertikális gyengítést ad primaer helyzetben. Az izom fő működésének irányában (adductióban felfelé) már kb. kétszer annyi a gyengítő hatás. Erősen kontrakturás izmokon még kiadósabb. Az alsó ferde erősítésének hatásfokáról egyelőre nem vonhatunk következtetést. A vertikális egyenes izmok műtétéi A felső és az alsó egyenes izom műtétéi — hátrahelyezés és megrövidítés — elvben egyeznek a haránt izmokon végzett műtétekkel. A technikai kivitelben azonban különbséget okoz az az anatómiai körülmény, hogy a vertikális egyenesek kapcsolatban vannak a szemhéjakkal. Ha proximalfelé kiterjedt izolálást végzünk, meglazítjuk ezt az összeköttetést s ezáltal a szemhéjak állását és mozgását kedvezőtlenül befolyásoljuk (a felső szemhéj csüngése, illetve az alsó szemhéj lesüllyedése). A felső egyenesnek néha a szemhéj - emelő izommal közös izomhüvelye is van és ennek megszakítása ptosist idéz elő. Épp így közös izomhüvelye lehet a felső egyenesnek a felső ferdével is s ez esetben az izomhüvely megszakítása az utóbbi izom működésének gyengeségére vezethet. Figyelemmel kell lenni végül arra is, hogy izoláláskor lehetőleg érintetlenül hagyjuk a ferde izmokkal való kereszteződés helyét, mert az itt képződő hegek a ferdék működését zavarhatják. A hegképződés leginkább annak a technikai hibának a következménye, hogy a horoggal való tompa izoláláskor túlságosan eltávolodnak a tapadástól és a ferde izmot is felkampózzák. A vertikális egyeneseken mindezek alapján csak óvatos és mérsékelt izolálást szabad végezni és tartózkodni kell a „kiadós“ műtéttől. A rect. sup. gyengítése ne haladja meg a legfeljebb 4 mm-es hátrahelyezést, erősítése pedig a legfeljebb 8 mm-es kimetszést. Még óvatosabbnak kell lenni a rect. inf. műtétéikor ; 3 mm-es hátravarrás és kb. 6 mm-es resectio a határ. Ezek a mértékek rendesen ki is elégítik a gyakorlati igényeket. Ha mégse volna így kielégítő a műtéti eredmény, úgy az azonos oldali antagonistán, vagy a túloldali synergistán végzünk megfelelő beavatkozást. Közleményünk befejezéseképpen összefoglaljuk, hogy valamely vertikális izomműtét célja kétféle lehet : 1. közvetlenül a gyengült izom erősítése, 2. közvetve a gyengült izom antagonistái és synergistái működésének megváltoztatása, mégpedig a) a gyengült izom közvetlen antagonistájának meggyengítése, Ъ) ez utóbbi izom túloldali synergistájának megerősítése, c) a gyengült izom túloldali synergistájának meggyengítése. A typusos gyakorlati eljárásra nézve vegyünk egy egyszerű konkrét példát, mondjuk, az obi. sup. gyengeségét. Ilyen esetben resectiót, vagy tenoplicatiót végezhetünk az érintett felső ferdén, különösen ha maga a paresis nagy és a közvetlen antagonista alsó ferde túlműködése nem nagyfokú. Ha az alsó ferde izom erősen túlműködik és ezzel gátolja a paretikus obi. sup. maradék-működésének kifejtését, úgy 162
