Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 3. szám

egyenesé sokkal ritkábban. Az obi. sup. gyengesége egy-, vagy kétoldali lehet és többnyire az azonos oldali obi. inf. túlműködésével, vagy kontrakturájavai kapcsolatos. Ezért elegendő szokott lenni az 01. hátrahelyezése, amely műtétet, mint már említettük, a leggyakrabban végeztük el. A B. csoportra 18 ilyen műtét esett. Az alternáló surso-adductorius kancsalok (7) közül két esetben (20. és 24. sz.) mindkét szemen történt Ol.-retropositio, az összes többiben csak egyoldalon. Kétoldali műtétre akkor kerül sor, ha mindkét alsó ferde túlműködését ki tudjuk mutatni. A túlműködés ritkábban primaer, inkább kétoldali obi. sup., vagy kétoldali rect. sup. paresis következménye. A kétoldali 01.-túlműködés esetén az alternáló kancsal betegnek rendesen nincs vezérszeme és általában az 01. túlműködése nagyfokú a haránt kancsalításhoz viszonyítva, így pl. egyik ilyen esetünkben a hypertropia 15°-ot tett ki 16° esotropia mellett, a másikban 15°-ot 12° esotropia mellett. Az utóbbi eset azért volt érdekes, mert eleinte egyoldalinak látszott. Mivel a jobb obi. inf. hátravarrása és a rect. externus megrövidítése után megmaradt a verticaldivergentia, a bal rect. sup. gyengeségét vettük fel és hátrahelyeztük az ezen oldali rect. inferiort. Ekkor a beteg a jobb szemével kezdett fixálni, a bal szem hypertrop lett, főleg adductióban — s így derült ki, hogy bal obi. sup. gyengesége is van. Hátrahelyezve a bal obi. inf.-t fusióval gyógyult. Az irodalom kevés ilyen esetet közöl.

A helyesen végzett obi. inf. hátrahelyezés hathatós műtét. Elégtelen eredmény miatt csupán egy esetben kellett megismételni (12. sz.), helyesebben a már hátrahelyezett izmot bemetszésekkel tovább gyengíteni. Ezen az eseten kívül a monokuláris kancsalságok között az 01. hátrahelyezés mint egyetlen szükséges vertikális műtét hét esetben szerepelt és ezek közül négy gyógyult fusióval, míg háromban súlyos amblyopia, illetve a beteg előrehaladott kora miatt ilyen kedvező kimenetelre nem is számíthattunk (10., 15. és 16. sz.). Az alternáló kancsalok csoportjából két esetben volt egyoldali OI. retropositio kizárólagos vertikális műtét (19., 21. sz.) ; ezeknél az eredmény csupán kozmetikai lett és még így sem tökéletes.

Előfordul, hogy a felső ferde gyengesége esetén a túloldali synergista alsó egyenes túlműködik, amihez még a túloldali antagonista felső egyenes gyengesége (secundaer gátlás) is társulhat. Ha a túloldali RÍ. hyperfunctio ja jelentősebb, úgy a lefelé tekintés harmonizálása érdekében e túlműködést — kellő óvatossággal — meg kell szüntetni. Evégből a Rl.-t elongáljuk, esetleg hátravarrjuk. Ha viszont ez nem bizonyulna elegendőnek, még megrövidítjük a RS.-t is. Ilyen jellegű eseteink voltak a 13., 18., 22. és 23. számúak ; közülük a 23. sz. esetben a túloldali alsó egyenes túlműködése a haránt műtétek után bontakozott ki valójában, úgyhogy ezen izom hátrahelyezése volt az esetben végzett egyetlen vertikális műtét. A kimenetelt illetően a négy esetből kettő gyógyult fusióval (egy monokuláris, egy alternans).

Két esetünkben a kimenetel tekintetében kedvezőtlen benyomást szereztünk olyan egyoldali horizonto-vertikális kancsalságokról, amelyeknek vertikális komponense a haránt műtétek után jelentkezett, vagy pedig fokozódott, ha már előzőleg fennállt. Mint már az I. részben említettük, a haránt műtéteket akkor vesszük előre, ha a horizontális komponens a vertikálishoz képest túlnyomó. Összetérő kancsalság esetén a convergentia kiküszöbölésétől általában a ferde izmok túlműködésének csökkenése várható. Ha viszont ennek fordítottja következik be, az ilyen eset nemcsak orthoptikai vonatkozásban lesz kedvezőtlen kórjóslatú, hanem az elvégzett haránt és vertikális műtétek eredménye is előbb-utóbb meg szokott semmisülni, úgyhogy szinte „reaktív kancsalságról“ beszélhetünk. E jelenség okáról egyelőre nem tudunk nyilatkozni.

158