Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
A В. csoportban 17 esetben végeztünk vegyesen haránt -f- vertikális műtéteket, egy vagy több ülésben. Figyelembe véve a haránt műtéteket is az izomegyensúly helyreállítására két beavatkozás történt 1 esetben, három 8 esetben, négy 5 esetben és hat 2 esetben. Ha csak a vertikális műtéteket vesszük, úgy egyetlen ilyen beavatkozást végeztünk 10 esetben {tehát a betegeknek több, mint felén), kettőt 6 esetben és hármat csak 1 esetben. A leggyakoribb egyidejű haránt és vertikális beavatkozás a külső egyenes megrövidítése és az alsó ferde hátrahelyezése volt. E két műtétet azért célszerű társítani, mert a RL. elkülönítése és átmetszése megkönnyíti az 01. tapadásának felkeresését. Egyébként azonban lehetőleg tartózkodtunk több műtétnek egyszerre való elvégzésétől (1. az I. részt). A 19 horizonto-vertikális kancsalság műtéti kezelésével nyert eredményeinket abban foglalhatjuk össze, hogy azok — ellentétben a paretikus, jól fusionáló betegek csoportjával— kevésbbé voltak egyöntetűek. Helyes szemállást -f- fusiót és fusioszélességet a műtétek után eseteinknek kb. a felében (9) sikerült elérnünk s mivel ezt műtéti beavatkozás nélkül nem remélhettük volna, „teljes eredménynek“ tekintjük. Az orthoptikai előkezelés támogató hatása a fusióval való kimenetelre a kisszámú eset miatt teljes biztonsággal nem volt megállapítható (80—85% valószínűség). Fusio nélkül „kozmetikailag jó“ volt az eredmény eseteinknek kb. harmadában (6); ezen azt értjük, hogy a vertikális maradék-kancsalság legfeljebb 5°-ot tett ki primaer helyzetben. E betegek közül kettőnél súlyos tompalátás akadályozta a fusio kifejlődését. „Kozmetikailag kevésbbé jó“ volt az eredmény két esetben : a vertikális kancsalság 5—10° között állandósult műtét után, azonban lényegesen kisebb lett a kiindulási helyzethez viszonyítva. „Eredménytelen“ ugyancsak két eset volt ; az egyikben a lelet változatlan maradt, a másikban a haránt műtétek után támadt jelentős vertikális kancsalságot nagyobb részben nem sikerült megszüntetni. Egyébként az előbbi eset nem tekinthető befejezettnek, mert a beteg kezelésünkről elmaradt. Ami a végzett műtéteket illeti, az elsődlegesen túlműködő izmot gyengítettük 4 esetben, az elsődlegesen gyengült működésű izmot erősítettük 3 esetben (2 RS., 1 01.), a gyengült izom közvetlen antagonistáját gyengítettük 15 esetben, túloldali synergistáját 5 esetben és végül túloldali antagonistáját erősítettük 2 esetben. A felfelé húzó izmok közvetlen erősítése nem adott kielégítő eredményt, úgyhogy ilyenkor még a közvetlen antagonistán, vagy szükség szerint a túloldali szem izmain is kellett operálni. Ezzel szemben a gyengült lefelé húzó izmok antagonistáinak meggyengítése általában kiadós eredménnyel járt. Túlműködő lefelé húzó izom (eseteinkben csak az alsó egyenesről volt szó) gyengítésével óvatosság ajánlatos, mert könnyen túleredmény áll be. A betegeket többször ellenőriztük ; a táblázatban szereplő időpont az utolsó műtét utáni vizsgálatra vonatkozik. * A továbbiakban még a műtéti technikával foglalkozunk. A műtéteket a szokásos előkészítés után felnőtteken helyi érzéstelenítésben, 10—12 éven aluli gyermekeken altatásban végeztük. Újabban bázisnarkotikumként se vénáit is alkalmazunk másfél órával a műtét előtt. Az alsó ferde izom műtétéi Az OI. műtétéihez — tapadásának topográfiája miatt — az anatómiai viszonyok pontos ismerete elengedhetetlen. Ezért szükségesnek látjuk a műtéti leírásban az erre vonatkozó adatokra felhívni a figyelmet s a műtéti területet rajzban is érzékeltetni. 159
