Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 2. szám

A szövettherapiát a közölt kezdeti sikerek után (Averbuch (86)) jelenleg mégsem alkalmazzuk, mert a reakciója általában túl heves és gyakran genynyedést okoz a conj. alatt.

A ganglion ciíiareban kiváltott novocain-bloJcád kezeléssel Richer és Speranszky elmélete alapján újabban itt is történnek próbálkozások (Nachminovic (73)). Hatásosságának megítélésére elegendő adattal még nem rendelkezünk.

Utolsónak említem az antibiotikumokkal történő kezelést, mert ezek után látjuk a legjobb eredményeket. A penicillint kísérletei alapján Polev (87) kezdte cseppek formájában alkalmazni. A staphylococc. szerepe a phl.-ás gyulladás kiváltásában ma már közismert s ezen az alapon a 2000—4000 E per 1 ml penicillin oldatot széles körben igen jó eredménnyel használják.

A streptomycin lokális alkalmazása egészen újkeletű. Bár hatásmechanismusát itt még nem látjuk tisztán, mégis határozottan meggyőződhettünk, hogy még a szokásos therapiával dacoló, súlyos esetekben is legtöbbször meglepően jó gyógyeredmény érhető el vele. A gyógyulás ideje lényegesen rövidebb, eredménye határozottan jobb, többek között a visszamaradó szaruhegek vékonyabbak. Erről már többen beszámoltak, így Frolov (75), Szabó (88), stb. Enyhébb esetben csak csepp is elegendő : 10 mg per 1 ml (10 000 E) oldatból óránkint csepegtetünk. Ha a szaruhártyán tömött infiltratió, esetleg fekély is van, a cseppek mellett még subconj. inj.-t is adunk 50 mg per 1 ml (50 000 E) oldatból. Az inj.-kat naponta-másodüaponta adjuk a szokásos módon.

Végül ide tartozik még a PÁS-nak por alakban a szembe hintése. A debreceni szemklinikán nagy beteganyagon igen jó hatást értek el vele. A calomelnél bővebben hinthetjük a szembe, nem izgat, kellemetlen mellékhatása nincs.

B) Az általános hatású gyógytényezők megbeszélése előtt röviden hivatkoznom kell a szervezet általános védőberendezésének a működésére, mely a fertőző megbetegedések leküzdésében az optimálison kívül lehet megkésett, ill. csekély mértékű, vagy túl erős. A tbc.-s fertőzésre vonatkozólag a védekezés fokának többé-kevésbé megbízható jelzője a szervezet tuberkulin iránti érzékenysége, azaz allergiája. Ha ez a védekező funkció megkésett vagy csekély, negatív anergiát, ha túl erős, hyperergiát észlelünk. Ezek szerint a phl. betegségben szinte általános tünetként jelentkező tuberkulin-túlérzékenység azt mutatja, hogy a szervezet védőberendezésének a működése túllő a célon, a tuberkulotoxikus ellenanyagok termelődése több, mint amennyire szükség lenne. Ezek alapján kéznélfekvő, hogy az általános therapiánkkal elsősorban célunk a tuberkulotoxikus ellenanyagok termelődésének akadályozása, ill. optimálissá tétele, mert ezáltal érhetjük el a szervezet s így a bőr, ill. a conj. és cornea túlérzékenységének csökkentését. Természetesen mindezen felül pedig végső célunk a primaer góc meggyógyítása.

Ebből a szempontból tennivalóinkat és az ált. hatású gyógytényezőink hatalmas tömegét a következőképpen csoportosíthatjuk :

1. Környezeti és egyéb ártó tényezők felkutatása, azok javítása, ill. kiiktatása. Profilaxis. Ilyen vonatkozásban szóbajöhetnek :

a) nem megfelelő higiéniás viszonyok,

b) fertőző-, allergizáló források.

II. Therapiás tényezők alkalmazása. Ezeket ismét két csoportra : 1. specifikus és 2. nem specifikus therapiára osztjuk.

1. A specifikus therapia tuberkulin- és tbc. bac. különböző készítményeinek alkalmazásából áll.

2. A nem specifikus therapiahoz tartoznak :

a) gyógyszeres, chemotherapiás, antibiotikus gyógykezelés,

138