Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
b) nem specifikus ingertherapia, c) általános fénykezelés, d) magaslati kúra, klimatikus gyógykezelés, e) diétás előírások, roborálás és esetleg végül f) műtéti gyógykezelés. Az előző csoportosításban felsorolt tényezőket csak nagy vonásokban beszélhetjük meg. 1. A környezeti és egyéb befolyásoló tényezőkről a pathogenesis tárgyalása során már volt szó. II. 1. A therapiás tényezők közül a specifikus gyógymód ma már ritkán kerül alkalmazásra, kizárólag a súlyos és igen makacs módon recidiváló esetekben, igen szigorú indikáció és szakszerű ellenőrzés mellett. Az alttuberkulint általában kétféle módon, még pedig Pondorf eljárása szerint és subcutan inj. formájában adagolhatjuk. Többen, így Schieck (39), Кöllner (89), stb. inkább a bacillusemulsiót ajánlják. A különböző készítményekkel végzett kúra lényegében a szervezetet lassan hozzászoktatja a tuberkulotoxikus anyagokhoz s ezáltal velük a szervezet deszenzibilizálását igyekszünk elérni. Természetesen itt érvényesülnie kell annak a gyakorlati megfigyelésnek, hogy a beteg szervezetben az allergia, mint ..harci állapot“, a legjobb immunitási állapot jelzője s azt megfelelő formában a javulásig fenn kell tartanunk és erőszakkal lenyomnunk nem szabad. 2. a) A nem specifikus therapiában a különböző gyógyszerekkel általában szintén a szervezet áthangolását, deszenzibilizálását iparkodunk elérni. Erre egyik legegyszerűbb és legalkalmasabb gyógymódunk a calcium-készítmények inj.-ós (calcimusc, stb.), vagy per os (calc. laeticum, stb.) adagolása. Hatásmechanismusuk alapján nem csak a gyulladást csökkentik, hanem a capillaris- és nyirokér-tömítő tulajdonságuk folytán az exsudaciós viszonyokra is hatást gyakorolnak. Sujskaja (90) a calcium therapiát — amellett, hogy veszélytelen — a tuberkulin-kúrával egyenértékűnek tartja. A bismuth inj.-kát is jó eredménnyel alkalmazhatjuk makacs, ki-kiújuló esetekben. Többek között Aroacfc(91) dicséri. Az antiallergiás szerekre vonatkozólag általában az a tapasztalat, hogy belsőleg adagolva szinte hatástalanok, pl. Bowes (92) a benadryl- és antistin-re vonatkozólag közölt refractaer eredményeket. A különböző vitamin-készítmények közül ki kell emelnünk itt a D2-vitamin hatását. Dobromiszlov és Dainov (93), továbbá Boros és Agg (94) megfigyelései szerint a D2-vitamin kezelés alatt a bőr tuberkulin-érzékenysége mintegy normalizálódik : amennyiben heves volt, enyhébbé, ha negatív volt, pozitívvá válik. A D2-vitamin tehát egyéb általános jó hatása mellett jelentős lehet a hyperergia csökkentésében is, mert ezáltal a sok és különféle kiváltó okkal szemben való túlérzékenységet is valószínűleg mérsékli. A chemotherapiás szerek közül a sulfonamid-készítményeket a másodlagos fertőzés megszüntetése céljából a szokott módon alkalmazzuk. Az antibiotikus kezelést általában tüdőgyógyász javaslata alapján vezetjük be, leginkább a PAS -f- INH kombinációban. A streptomycin-kúrát főleg csecsemő- és kisgyermek korra korlátozzuk. Álláspontunk szerint azonban az antibiotikus-antituberkulotikus kezelés semmiképpen sem ú. n. „végső fegyver“ lehet csak, hiszen célunk az alapbetegség, a tbc. meggyógyítása. b) A nem specifikus ingertherapiás szereket, így aktoprotin-, máj-, azulenol-, sajátvér-, tej-, stb. inj.-kát a szervezet védekezőkészségének aktiválása céljából alkalmazzuk. Fentebb említett okok alapján általában ritkán kerül rájuk 139
