Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
csomócskák és 2. a tarsalis conj.-án 2—3 mm széles széli zóna képében, ez korán exulcerálódik és látható heggel gyógyul. A lefolyásban az eltérést a megszokott gyógyulási hajlamú, normál esetektől a két véglet jelenti. Az egyik végletet képviseli a már említett, gyorsan múló forma, melyben a kórkép a futó lefolyású tuberkuloidokhoz hasonló. A másik végletet képezik a hosszasan elhúzódó, rosszindulatú esetek, melyek az előbbiekkel szemben már inkább a szem valódi tbc.-s elváltozásait utánozzák. Itt a beolvadási folyamat lapszerint is, és a mélybe is terjed. Ezt a kórformát többen megfigyelték és leírták, így Kruse (79), aki „nekrotizáló phl.“nak nevezte el. Nem sokkal később Teichner (80), újabban pedig Serr (81) közöltek többek között hasonló esetet. A phl.-ás keratitisek klinikai képéről szintén felesleges beszélnem. Csak futólag említem meg a két legfontosabb symptomáját, melyek közül első az infiltráció. Aránylag ritkán előforduló, érdekes elváltozás alakul ki akkor, ha a beszűrődés közvetlenül az epithel alatt helyezkedik el s azt előboltosítja. Ez a megjelenési forma a cornea phl. s a megfigyelések szerint általában ez a leggyorsabban lezajló folyamat a phl.-ás keratitisek között. Amíg ugyanis a conj. phl.-ja csak igen ritka esetben nyomul a mélybe és a szélek felé, addig a cornea-infiltració jellegzetes tulajdonsága az említett mindkét irányba való terjedés. Ez a különbség valószínűleg a két szövet eltérő nedvkeringéséből adódik, hiszen jól tudjuk, hogy a cornea anyagcseréje lényegesen lassúbb a conjunctiváénál. Ha a beszűrődés áttöri a Bowmann-Yikvtykt, kialakul a második alapsymptoma, az ulcus. Jellegzetes, azonban már másodlagos tünet az ereződés, mely hosszabb ideig tartó esetekben mindig észlelhető és pannus képződéshez vezethet. Különös jelentőségű a kcteges, fascicularis ereződési forma, ami általában az ún. vándorphl. esetekre jellegzetes. Itt az erecskék a megfigyelések szerint nem a gyógyulást szolgálják, hanem inkább ártalmat okoznak. Riehm (82) szerint ennek a magyarázata az lenne, hogy ilyen esetekben az erek útján tuberkulotoxikus antigen jut a szenzibilizált szaru szövetébe. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a gyulladás megszűnik és a tovahaladás megáll, ha az ereket a limbusban átvágjuk. Az elkülönítő kórisme kapcsán leggyakrabban az episcleritis-, scleritis-, a conj. vernalis igen helytelenül ,,phl. pallida“-nak nevezett formája, végül a rosacea kerülhet szóba. Ritkán az erythema exsudativum multiforme és az endogen metasztatikus gonorrhoeas conj. okozhat phl.-hoz hasonló kórképet. Az elkülönítés nehézséget nem okoz s így ezekre részletesen nem is térhetek ki. Végezetül a therapia kérdésével kell még foglalkoznunk. Ennek a problémának is csak áttekintő képét adhatom. A szóba jöhető gyógymódokat és gyógytényezőket két nagy csoportra, még pedig A) helyi és B) általános alkalmazású therapiára oszthatjuk. A) A helyi alkalmazású gyógytényezők közül a szokásos lokális therapiáról, a symptomaticus hatású szerekről, így calomel, sárgakenőcs, dionin, atropin, lapis-ecsetelések [Litinszkij (83)], stb., beszélnem szükségtelen. Utalok azonban Siegrist (84) monográfiájára, melyben a therapiás alapelvek részletesen megtalálhatók. Az esetleges bőrelváltozások kezelésére használatos különböző, így carotamin-, desitin-, salicylos-, kénes kenőcsök mellett ki kell emelnem a Castellani-oldatot, mely főleg a szemhéjakon és a szem környékén levő, nedvező kiütéseket meglepő gyorsan gyógyítja. Az antiallergiás gyógyszerek lokálisan alkalmazva nem, váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, legfeljebb csak a kísérő gyulladásos tüneteket csökkentik. Közülük még leginkább az Antistin-privin szemcsepp vált be (Kleinert (85)). 137
