Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)

1954 / 1. szám

osztályra utalva sebész az összes hozzáférhető tumort, közte a legnagyobb, mintegy diónyi nagyságút a scrotum bőréből exeindálta. Az excindalt sebszélek suturával simán gyógyultak. A kimetszett daganatok hasonló szövettani szerkezettel rendelkeztek, mint a szövettanilag részletesen leírt subeonjunotivalis tumor, tehát részben simplex, részben cavernosus szerkezettel. Az orr-üregben lévő a septum körül baloldalon mogyorónyi, jobboldalon babnyi tumort VI. hó 25-én a fiil-orr-gége szakorvos eltávolította. Vérzés-csillapítás eauterrel. Dg. : ugyancsak haemangioma. VII. 3-án

kibocsájtottuk. Visus, mint felvételkor. Jobbszem kifelé kancsal állásban. Kancsalsági szög Maddox-al mérve 25°, bulbaris kötőhártyán a limbustól 10—12 mm-re temporalisan műtéti heg. Baloldalon alsó szemhéj állása kifogástalan, szemhéj bőrén műtéti heg. Szarun IX. h.nál macula. Epicrisis : ellenőrzés. Levél orvosának (5., 6. ábra). A beteget 1953. IV. 1-én volt alkalmunk újra ellenőrizni. Szemek rendben, jobbszem kancsalító állásban. Kancsalsági szög : kb. 15—20°. Mindkét oldalon épszemfenék. Balszemen kórházból távozása után pár hónapra a belső zugból kiindulólag vaskos pterygium fejlődött s a szarura húzódva fejével a limbustól 3—4 mm-re tapad. Az ajakpiron. lágyszájpadon buccalis nyálkahártyán a bentlétekor el nem távolított haemangiomák változatlanok. Jobb arcfélen az orr alatt kissé jobbra egy műtétileg eltávolított jókora lencsényi haemangioma recidivált. Végtagokon, így jobb alkaron, a csukló felett radiálisán két zöld-diónyi, valamint a hát bőre alatt új, még csak a palaszerűen elszíneződött bőr alól előkandikáló, friss, lencsényi-fillérnyi haemangiomák képződését figyelhettük meg.

A kórleírásból láthatólag a betegnél a diagnosis: tumor és pedig haemangioma, mely szövettanilag benignus daganat. Simplex formájánál olyan szövetképződés, mely ugyanazon a testen belül másutt is előforduló alapszövet abnormisan sok és tág, részben pedig felépítésében is megváltozott capillarisaiból, vénáiból és kis artériáiból tevődik össze. Az angiomák bizonyos fajtáinak egyes szerzők szerint pontszerű közepe van, „Points rubis“ Darier szerint, mások Eingeweide Krebs-nek tartják, mert rákhordozóknál gyakran látható. A simplex szerkezete az érfalak vastagsága, az intervascularis kötőszövet megkevesbedése s a vérrel teli üregek öblösödése által cavernosus szerkezetet nyer, mely Darier felosztásában tuberosus és hypertrophias, utóbbi esetben az endothel magas és köbalakú, az érlumenek több rétegben láthatók. Localisatiojukra vonatkozólag leggyakoribb hely az arc és nyak, Virchow szerint a foetalis hasadék-képződések környéke, amikor is azok angioplasticus szöveteket zárnak be és képezik a daganat kiinduló magvát. Egyes szerzők mint Isaak, Feliciani és Cushing a trigeminus ágak mentén segmentalis elrendeződésről számolnak be, Cheatle a harmadik nyakideg tájékán, Braquehaye parallel a lumbalis, Rothmann pedig a sensibilis bőrzónák mentén találta. Ilyen segmentalis elrendeződést betegünknél nem volt alkalmunk észlelni, a tumor multiplicitásában törvényszerűség nem volt felfedezhető. A beteg majd egy évvel későbbi kontroll vizsgálata alkalmával, mint fenti kortörténetből kiderül, recidiva, valamint számos újabb haemangioma keletkezése volt megfigyelhető. így a multiplicitas, másrészt a progressivitas, a cavernosus szerkezet és tuberosus jelleg alapján már előttünk is áll

6. ábra. Műtét utáni állapot

94