Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
Mindezek arra mutatnak, hogy a G—S syndroma keletkezésében az érrendszer megbetegedésnek fontos szerepe van. Ezt igazolják a mi histológiai vizsgálatainkban az erek részéről talált elváltozások is. Klinikailag alátámasztják ezt azok a vizsgálatok, is amelyeket a betegnél a capillarisok átjárhatóságára vonatkozólag végeztünk. Míg a capillaris fragilitas Borbély eljárása szerint mérve normális 25 Hg mm. értéket adott, addig a capillaris permeabilitás Landis szerint vizsgálva erősen fokozott kóros értékeket mutatott. A normális 3,0 ml. folyadék kilépéssel szemben 13,5 ml.-es értéket nyertünk. Ez a körülmény teljesen összhangban áll azzal a feltevéssel, amely a capillaris permeabilitás zavarát nem az endothel, hanem az adventitia, vagyis az érfal megbetegedésével magyarázza. A G—S syndrománál a mesenchymalis szövet általános gyengeségéről van szó. Ennek egyik jele éppen a capillaris permeabilitás fokozódása. Erre vonatkozólag az angioid csíkokról szóló közleményekben másutt adatot nem találtunk. Esetünk szemfenéki képének analysise összevetve az eddig közölt esetekkel érdekes kórlefolyási adatokat szolgáltat. A mesenchyma általános elfajulásának első látható jele a szemben a membrana elastica berepedése és a choriocapillaris rétegbői valószínűleg azonos alapon származó vérzések jelentkezése, ezek szervülése és megismétlődésük esetén újabb angioid csíkok fellépése. Az eddig közölt esetek nagyobb része ezt az ú. n. I. stádiumot mutatja. Az erek falának fokozódó megbetegedését bizonyos idő múlva már nemcsak vérzések és újabb repedések fellépése jelzi, hanem az érfalak megnövekedett permeabilitása következtében fehérjedús folyadék lép ki a szövetekbe, amelyeknek folytonos ismétlődése miatt a szövetek megduzzadnak, л sejtes elemek részben elpusztulnak és sarj-, illetve hegszövetképződés indul meg. Permeabilitás fokozódásról beszélve a capillarisok fokozott áteresztőképességére gondolunk. A retinában viszonylag a macula körül sűrű a capillaris hálózat, kézenfekvő, hogy elsősorban itt lesz nagyobbfokú folyadékkilépés az érrendszerből, amelyet fokoz a choriocapillaris rétegből kilépő folyadékmennyiség, sőt valószínűleg ez utóbbi lényegesen nagyobb fokú, mint a retinalis erekből származó transsudatum. Esetünkben ez lehet az egyik magyarázata éppen a macula és környékén látható nagytömegű szervülésnek. A choriocapillaris rétegből való fokozott folyadékkilépést ezen heges területekből a periféria felé húzódó subretinalis csíkokon kívül a papillatól fel és nasal felé lévő szintén nagyrészt hegesedett előemelkedő gócok mutatják, amelyek körül a retina aránylag ép. A circumpapillaris esíkok helyén található hegesedést is ilyen okokra vezethetjük vissza. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk az ismétlődő vérzések szerepét sem. A csíkok és a vérzések szoros összefüggésben vannak egymással. A retinalis vérzések mint említettük, jellemzőek a betegségre, aránylag gyorsan felszívódnak és recidiválnak. Andersen (14) szerint a késői kötőszövetes stádiumban ritkábban fordulnak elő. Betegünknél ilyen vérzést észleltünk. Traumaticus szemfenéki vérzések az angioid csíkoknál sokkal könnyebben jönnek létre, mint az ép funduson (Doyne (37), Brill (38) és Weil (38). A vérzések keletkezése kétféle módon magyarázható. 1. A subretinalis exsudatumokkal egyidejűleg, ezek környezetében kisebb-nagyobb vérzések jelennek meg. Fundusképünkön a XI felé haladó csík mellett láthatunk ilyen vérzést. 2. A Bruch-féle membrana berepedésekor a közvetlenül alatta fekvő choriocapillarisból subretinalis vérzés támad. A vérzés kitölti a repedéseket, sőt elöntheti a repedés széleit is és annak közvetlen környékét. Nagyobb vérzések ilyen módon nem szoktak keletkezni, mert kis nyomással jönnek létre «s önmagukat tamponálják. Ezek a kis tócsák, amelyekből a repedéseknek 83
