Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
részletekben normális hosszúságú és szerkezetű rugalmas elemeket látni nagyszámban. Azokon a helyeken, ahol a rugalmas rostok széttöredeztek, összecsomósodtak és pusztulóban vannak, mindössze halvány szemcsézettséget lehet felfedezni, néhol egy-két viszonylag még ép rosttal, melyek festődése azonban nem olyan kifejezett, mint az ép részletekben (3. ábra). Az erek rugalmas elemeit vizsgálva azt találtuk, hogy azok is részben halványabban festődnek, részben töredezettek, s főleg azokon a helyeken, ahol a kötőszövetben vérzések vannak, teljesen el is tűntek. Az ép kötőszövetben az erek fala kóros elváltozást nem mutat (4. ábra). — Kollagén rostok az összes festési eljárásokkal normális szerkezetűeknek látszanak. A kórosan megváltozott rugalmas rostokban Scharlach R.-el festve zsírokat, Congovörössel amyloidot kimutatni nem tudtunk. Kassa-reakcióval a töredezett, összecsomósodott és basophilia vált rugalmas elemekben erősen positiv eredményt kaptunk, elárulva ezzel magas calcium tartalmukat (5. ábra). Sósavval előkezelt kontroll metszetekben a fenti reakció negatív eredménnyel járt, ugyancsak nem sikerült kimutatnunk ilyen eljárással meszet a kórosan megváltozott erekben sem. Perjódsavas leukofuchsinos eljárással (McManus-reakció (27), valamint methylzöld-pyroninnal festve (Kádas (28) és vizsgálva a kötőszöveti mucopolysaccharidákat azt találtuk, hogy míg azoknak eloszlása a hám alatti ép kötőszövetrétegben egyenletes, addig az irha középső és alsó harmadában a kórosan megváltozott, töredezett rugalmas rostok környezetében egyenetlenül felszaporodtak. Feltűnőnek találtuk még az irhában a meglehetősen sok hízósejtet (heparinocytát). Az egyes festési eljárások tanúsága szerint az irha mélyebb rétegeiben a rugalmas elemek szigetszerű pusztulásban vannak, illetve rögösen-szemcsésen szétestek és összecsapzódtak. Az ezeken a területeken található és még többé-kevésbbé épnek látszó rugalmas rostok is már gyengébb festődést mutatnak mint az ép kötőszöveti rostok jeléül annak, hogy ezek az elemek is pusztulásra vannak ítélve. Hasonló jelenséget látunk a kóros területek ereinek a falában is. A positiv Kossa-reakcio amellett szól, hogy a rugalmas elemek a kötőszövetben elmeszesedtek, ugyanakkor azonban ez az elváltozás nem volt kimutatható az erek rugalmas rostjaiban. Polarisatios mikroskoppal azt találtuk, hogy a kóros rugalmas elemek elvesztették positiv kettőstörésüket. A szövettani leletből kiemeljük az erek falának az elváltozásait, továbbá az erek körüli vérzéseket. A szervezetben egyebütt is a kis és nagy erek falának elváltozásaira már Böck (1), Urbach (29) és Nékám jun. (29) és mások felhívták a figyelmet. Böck (1) nemcsak a lamina elastica chorioideae rugalmas szövetének az elfajulását, hanem több helyen a hátsó ciliaris artériák és az aorta falában is az elasticus szövet súlyos elfajulásos elváltozásait találta. Urbach (30) ugyancsak kimutatta, hogy az endocardiumban, nyálkahártyákban, coriumban az arteriolákban és a kis artériákban, de általában az egész szervezetben hiányosan fejlődött az elasticus apparátus. Sandbacka—Holmström (5) továbbmegy és a Groenblad—Strandberg (G—S) syndromát olyan tünetekkel egészíti ki, amelyek érmegbetegedésre utalnak : vérzéseket, migrainszerű fejfájást, epilepsiát ír le. Franceschetti (31) angioid csíkoknál orrvérzést és bevérzést a thyreoideaba, Plange, Francois (32), Cattaneo (33) és mások szemfenéki vérzéseket észlelnek. C'attaneo (33), Hannay (34) gyomorvérzésről, a bélrendszer vérzékenységéről számolnak be, amelyeknek röntgenologiai magyarázatát nem találták. Halloway (35), Verhoeff (15), Scheie (36) is hangsúlyozzák a cardiovascularis megbetegedések gyakoriságát. 82
