Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
resztül válnak típusossá s hogy a fötalis praevisualis mechanismusok a következők : 1. Idiomuscularis mozgások állapota (aneuralis szabálytalan monocularis szemmozgások). 2. Ritmikus automatikus mozgások (halaknál). 3. Intermittáló nyugalmi állapotokkal változó strialis, ill. pallidaris mozgások (hüllőknél). 4. Strialis és cerebellaris kontroll alatt álló mozgások (madaraknál). 5. A motoros kéreg növekvő befolyása alatt álló mozgások (emlősöknél). Ezeken a fokozatokon megy keresztül az embernél is a motoros és sensoros látási tevékenység. Kezdetben az idiomuscularis és propricoceptiv, majd a vestibularis ingerek tartják fenn a szemmozgásokat, az area peristriata kölcsönössége az assotiativ területekkel a születés után fokozatosan fejlődik ki. A korai fokozatokon megmaradt újszülöttkori szemmozgások néha choreo-athetoticusak, vagy spasticus jellegűek, nystagmoid mozgások, esetleg „fogaskerék tünet“-re emlékeztetnek. Csak ha a látási ingerek erősödnek, a látópálya sejt- és rostrendszere ennek megfelelően tovább differentiálódik, akkor válnak e mozgások rendszerezettebbé, a nystagmoid mozgások kilengésükben kisebbednek, mind gyakrabban szünetelnek és végül megszűnnek, a tárgyak fixálása mindig állandóbb lesz. Azon időpontig, amíg az optikai ingerek nem szabályozhatják a szemmozgásokat és a kéreg nem érvényesítheti befoyását, addig az ilyen mozgásokhoz az impulsus a subcorticalis centrumokból (tectum) érkezik. Mindezek figyelembevétele után, ha adott esetben az újszülött optomotoros functióit vizsgáljuk, a követekzőkre legyünk tekintettel: a) a szülők által is észlelt vaksági benyomás objektív igazolására gyakran a papilla lelet, a „papilla grisen“ ad elsősorban támpontot. A szemmozgások említett atavisticus típusainak felismerése általában könnyű, de tudni kell hogy hasonló jellegű mozgászavarok újszülöttnél más okok miatt is előfordulhatnak (agyi károsodás, stb.). Azt, hogy ezen mozgászavarok a myelogenesis zavarával állanak-e összefüggésben, csak többszörös ellenőrzéssel lehet megmondani. A mozgászavarok elemzésénél a következők legyenek irányadóak : a szemmozgás zavarait a már említett filogenetikai mozgástípusok szerint kell elemezni. Fontos, hogy a szemtekék kilengése, a többnyire monocularis, sokszor adductiora hajlamos szemmozgások az idő teltével fokozatosan csökkennek, nyugalmi helyzet, rövid időre történő fixálás egyre gyakrabban figyelhető meg, a kancsalsági szög folytonos változása, mely annyira jellemző, elmarad, a kancsalság állandósul. (Keiner). A pupillareactiók élénkülnek, a gyermek érdeklődése fokozódik. Az optomotoros reactiók vizsgálata legcélszerűbben a szemtükör fényének a nasalis és temporalis fundusfélre való vetítésével történjék, és monocularisan is kell vizsgálni. Igen jellemző a velősödés zavarának, hogy a temporalis retinafél megvilágításakor adductióba kerül a szem, a monocularis adductios reflex uralkodik a conjugalt binocularis szemmozgások felett (a nem keresztezett pályák uralkodnak a keresztezett pályák felett), ennek filogenetikai oka van. A nasalis retinafelet világítva nem váltható ki optomotoros reactio. A vizsgálatot sötét szobában is kell végezni, hogy a perifériás aktívabb ingereket távol tartsuk. Az optikai reactiók vizsgálatára Keiner azt a módszert ajánla, hogy a corneára fluoreskáló vegyülettel átitatott nyers tojás hártyadarabkát kell helyezni, ilyenkor ultraibolya fénynél a kis kilengésű szemmozgások is jól ellenőrizhetők. Normális gyermekeknél 2—3 hónapos korban az optomotoros reflexek között conjugalt szemmozgások is kiválthatók, viszont a monocularis reactiók csak később jelennek meg. A velősödés zavaránál a helyzet fordított. Tehát a Hering-féle szabály, a két 54
