Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
Összefoglalás Ivarérett nyálakon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a ductus ■deferens féloldali lekötése az ellenkező oldali szemen tensioemelkedést idéz elő. A here denervatioja az esetek egy részében két hónappal a beavatkozás után ugyancsak tensioemelkedést idéz elő az ellenkező oldali szemen. Ezek a kísérletek bizonyítják a neuroendokrin rendszer szerepét a glaukoma pathogenesisében. Irodalom Dienstbier: Öesk. Oft. 9. 159. 1953. — Popov: Vestn. Oft. 31. 4. 1952. — Púdnál : Ophthalmologica 108. 137. 1944. — 125. 171. 1953. — Radnót és Orbán : Ophthalmologica 126. 245. 1953. Раднот Магда, Орбан Тибор, мл. Баркань Вейла: Влияние лигирования ductus deferens-a и денервации яичка на внутриглазное давление. Исследования на половозрелых кроликах показали, что лигирование ductus deferens-a одной стороны вызывает повыщенне давления противоположного глаза. Денервация семенника в одной части всех случаев через два месяца после вмещательстватоже вызывает повыщение давления противоположного глаза. Эти опыты доказывают роль нейроэндокринной спев патогенезе глаукомы. Magda Radnót, Tibor Orbán und Béla Bárkány jr. Über die Wirkung der Unterbindung des Ductus deferens und der Denervation des Hodens auf den intraokulären Druck. An geschlechtsreifen Kaninchen ausgesfiihrte Untersuchungen haben erwiesen dass die einseitige Unterbindung des Ductus deferens am kontralatevalen Auge eine Steigerung des intraokulären Druckes bewirkt. Die Denervation des Hodens führt in einem Teil der Fälle 2 Monate nach dem Eingriff ebenfalls zu einer Drucksteigerung am kontralateralen Auge. Diese Versuche beweisen, dass dem neuroendokrinen System in der Pathogenese des Glaukoms eine Rolle zufällt. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye. (Igazgató : Boros Béla egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) A myelogenesis zavarairól Irta : BOROS BÉLA Ismeretes, hogy a szemészeti gyakorlatnak egy szomorú fejezetét az újszülöttkori látási defektusok képezik (atrophia n. optici, macula defektusok, kolobomák, fibroplasia retrolentalis, fejlődési zavarok, szülési traumás károsodások stb.) melyek végérvényes vakságot vagy lényeges látáscsökkenést jelentenek. Nehéz feladat az ilyen újszülöttek hozzátartozói felé a kilátástalanság közlése és megértetni, hogy az egyébként gyakran életerős csecsemőknél a méhen belüli élet sötétsége születés után nem szűnik meg, hanem folytatódik egy életre. — Az alábbiakban hosszú gyakorlatom egyetlen észlelését kívánom a gyakorló kartársak rendelkezésére bocsátani, mely lévén irodalmi adatok szerint is ritkaság, számomra is tanulságos eset, s alkalmas felhívni a figyelmet, hogy vannak veleszületett „vaksági állapotok“ , melyek prognosisáról csak igen körül tekintő vizsgálat és hosszabb észlelés után szabad végérvényesen nyilatkozni. Három hónapos csecsemőt hoztak hozzám szülei azon aggodalmuknak adva kifejezést, hogy a gyermek vak, nem veszik észre, hogy ebben az időpontban az újszülötteknél megszokott érdeklődést mutatná a csecsemő, bár 51
