Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
megnyilvánulnak. Kompenzált glaukomában az oedema viszont esetleg csak a retina oedemája alakjában jelentkezik. Kampimetriával ilyenkor tipikus scotoma állapítható meg. Graefe klasszikus triászához — az intraocularis nyomás növekedése, látásromlás, papilla excavatio — orosz szerzők szerint a retina-oedema mint igen fontos tünet járul, mely az előbbieket meg is előzheti. Dobromiszlov az intrakapillaris nyomást és az érfal áteresztőképességét e kérdés tanulmányozásánál alapvető fontosságúnak tekinti. A kapillárisoki,an keringő vörös vértestek entoptikai módszerének felhasználásával, illetve a szemre gyakorolt nyomási kísérletek segítségével és pilokarpin hatására szerzőnek sikerült megállapítania, hogy glaukomásoknál mind a retina-oedema, mind a kapillárisok falainak áteresztőképessége megváltozik. Egészséges szemeken ilyen elváltozást nem mutatott ki. Ezen kísérletek alapján szerző a vakfolt megnagyobbodását a glaukoma igen korai előtünetének tekinti, mely glaukomára hajlamos egyéneknél szerző módszerével kiváltható. Roszlavcev a hypertonia-betegségnél fellépő szemfenéki elváltozásokról számol be, különös tekintettel a munkaképességre. Orosz szerzők ezen a térem igen nagy munkásságot fejtettek ki, melynek részletezésére nem térhetünk ki. Csupán megemlíteni kívánjuk Eleonszkaja, Vilenkina, Muszabelyij, Tovbin, Tarajén és Kogan neveit. Vogelszon szerint a hypertoniások munkaképességének megállapításában a szemfenéki elváltozások előtérben állanak és az elektrokardiogramm mellett foglalnak helyet. Roszlavcev hypertonia-betegség 273 esetében végzett szemfenéki vizsgálatot, továbbá angioscotometriát és vakfoltvizsgálatot. Az esetek 27,1%-ában normális viszonyokat talált. A hypertonia-betegség stádiuma szerint ez mindinkább ritkul, úgyhogy pl. a megbetegedés 2. stádiumában csupán 7%-ban talált normális viszonyokat. Ami az angioscopiai elváltozásokat illeti, érszűkület és kaliberingadozás 23—50%-ban volt jelen. Ez is a betegség stádiumával függ össze. Keresztezési tünet Salus 1. és II., továbbá Guist-tünet az esetek 25%-ában volt megállapítható. Itt is a betegség stádiuma szerint fokozatos emelkedés figyelhető meg. Keresztezési tünet az I. stádiumban 7,2%, a II. és III.-ban már 14,2—12%. A papilla a betegség I. stádiu ában 96%-ban mutatkozott normálisnak, a II. stádium folyamán már 21,9%-ban, későbben 23,8%-ban kifejezett, 14—22%-ban kezdődő pangás jelei mutatkoztak. A retina-vérzések és fehérfoltok fellépése aránylag ritka s úgyszólván csak a két késői stádiumban észlelhető. Mindezen elváltozások a jelenségek súlyossága szerint 3 csoportba oszthatók, melyek a szervezet egyéb részeinek, elsősorban az agynak és a vesének a hvpertoniabetegséggel kapcsolatos elváltozásaival állanak vonatkozásban. A munkaképesség szempontjából a szervezet általános kivizsgálási eredményeinek tekintetbevétele mellett a szemfenéki elváltozások jelentősége Roszlavcev szerint igen nagy. Ez a szerző egy másik munkájában kimutatta, hogy az egyenáram egészséges szemeken hatással van a vakfoltra és az angioscotomákra, éspedig úgy, hogy az anód szűkíti, a katód viszont szélesíti ezeket. Ezt szerző az áram által kiváltott ion-vegetatív elváltozásokra vezeti vissza. Grinberg atrophia n. opt. kezelésére calc.-jód iontophoresist ajánl, mely kezeléstől jó eredményt látott. Ezeket az eredményeket szerző az anyagcsere javulásának és a vérkeringés fokozásának tulajdonítja. Megjegyzendő azonban, hogy ép szemfenék a hypertonia minden stádiumában fennállhat és egymagában a munkaképesség fokának a megállapítása nem elegendő. A látópályák megbetegedéseiről hypertonia-betegség kapcsán Lojtenstejn közölt megfigyeléseket. Ezek szerint a hypertonia-betegség bizonyos alakjainál az intracranialis nyomás emelkedése folytán a chiasma károsodhatik ; ez 43
