Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
hogy a két tűhegy közül valamelyik beleakad a t.-be és azt ki is húzza. Nem arra igyekezünk, hogy a tűt a t.-be nyomjuk, hiszen erre nincs is szükség, hanem arra törekedünk, hogy a tű hegye egyszer-egyszer beleakadjon a t.-be, kimozdítsa helyéből és ki is húzza ; az ismertetett mozdulatokkal szinte nehéz lenne megakadályozni, hogy a tű hegye ne akadjon bele az idegen testbe, ami pedig teljesen elegendő az eredményre. Az ellentámasztónak nevén túlmenően más szerepe nincs. Az ismertetett eljárással kapcsolatos bírálatok divergálok voltak. Egyik bírálóm szerint az általam „lekicsinyelt“ általános útbaigazítások, amelyeket ilyen esetek ellátására szemészeti műtéttanok tartalmaznak, elégségesek, idézem szóról-szóra Haab általános és. részletes útbaigazítását. (Elschnig : Augenärztliche Operationslehre 1403 о.) „Das Herausheben muss sorgfältig und mit allergrösster Vorsicht vorgenommen werden“. Haab véleményét erről a következő mondat jellemzi. „Die derartigen Operationen können zu denschwierigsten gehören, die wir am Auge vorzunehmen haben“. De még inkább ellene mond annak a felfogásnak, hogy a szemészeti műtéttanokban ismertetett útbaigazítások elégségesek ilyen esetek ellátására, Kettesy Aladár állásfoglalása, aki 1948-ban Debrecenben, a Tiszántúli Szemész Szakcsoportban tartott előadásomhoz a következőképen foglal állást : „Örömmel üdvözlöm Oláh elájárását, mely új lehetőségeket nyit meg előttünk. Be kell őszintén vallanunk, eddig a legkevesebb esetben volt meg a lehetőség arra, hogy az ínhártyába ékelődött töviseket előre elkészített terv szerint távolítsuk el. Oláh új eljárása megadja erre a lehetőséget és mihelyt az eszközöket gyártani fogják, és az eszközöket megkapjuk, a debreceni szemklinikán áttérünk Oláh eljárásának alkalmazására.“ Az ismertetett módszer jelenleg az egyetlen és az irodalomban az első, 19481, mely lehetővé teszi az ínhártyába ékelődött tövisek és tüskék meghatározott terv szerint való eltávolítását azáltal, hogy a kutató kaparás segítségével a t. helyzetét pontosan meghatározzuk. Ez nemcsak akkor lehetséges, mikor a t. átmetszete az ínhártya szintjében látható, hanem megfelelő festési eljárással akkor is, ha a szúrcsarorna valószínű kezdeti része, a behatolás helye láthatóvá válik. Ez azonban a sérülés után csak egy ideig lehetséges. Pár nap eltelte után a behatolás helyét nem tehetjük láthatóvá, ezért arra kell törekednünk, hogy az ilyen sérültek minél hamarabb kerüljenek szakkezelésbe. Cyclectomia transcanalicularis Három esetet ismertetek. 1. Fiatal földmíves kereste fel a kórházat, akinél orvosa két év előtt a szemgolyóba szűrődött akáctövist azonnal kihúzta és az annak idején előadása szerint simán gyógyult. A mellső csarnokban szabad szemmel jól látható praecipitatumok tömege, főleg csarnokzugban. A ciliaris injectio dacára a sclerába benőtt sugaras test sötét, fekete petty alakjában jól látható. Az enucleatio után elvégzett szövettani vizsgálat azt mutatta, hogy a gyulladásban az egész sugaras test részt vett. 2. Fiatal tanítónő egyik szemén iridocyclitissel vétetett fel, melynek aetiologiája a kivizsgálás után is rejtve maradt ; minden vizsgálati eredmény negatív volt. A kórelőzményben csak a jelen betegséget megelőző lázas influenza szerepel. Igen erős ciliáris injectio és nagyon sok praecipitatum a csarnokban, főleg a zugban. Lázkeltők, peroralisan és helyileg kötőhártya alá fecskendezett sulfonamid (akkor még ismeretlen volt a penicillin) pupillatágítók stb. valamit javítottak a helyzeten. A ciliaris injectio csökkenésével a sugaras test fölött fekete petty vált láthatóvá. Csak akkor derült ki, hogy pár év előtt orvosa valamit kivett a szeméből. Orvosa szerint a szeme akkor 1 Weber javaslata (Ophthalmologica 1951) bravúros teljesítmény. Általános alkalmazásra nem felel meg. 30
