Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
az idegen testet, utána a fent ismertetett csipesz egyik szárát közvetlen a kutató felett a tüske irányára merőlegesen a tüske mögé vezetjük (9. ábra) és a csipeszt zárva megfogjuk az idegen testet — ügyelve arra, hogy a csipesszel mást ne csípjünk be — és óvatosan, egyenletesen kifelé húzzuk, a tűhegyű kutatóval is segítve. Kihúzás közben a t.-t nem szabad semilyen irányban sem billegetni, mert nem tudhatjuk, hogy a vége nincs e a sugaras testben ; ha u. i. a t. vége a sugaras testben van, a billegetéssel újabb sérüléseket okozunk a sugaras testen. Más tényezőkkel kell számolnunk akkor, ha a t. úgy törött az ínhártyába, 9. ábra. Tűhegyű hutatóval kitámasztva rögzítjük a tövist és fölötte — reá merőlegesen — csipesszel fogjuk meg. 10. ábra. Ellentámasztó. 11. ábra. A helyzetében meglazított és ellentámasztóval tartott tövist felfelé irányuló karcoló mozdulattal igyekezünk kiszabadítani. 5 X nagyítás. hogy ennek szintjéből nem áll ki semmi. Ez a gyakoribb eset és az a magyarázata, hogy az ínhártya a szurcsatornában lévő idegen testet szorosan fogja, szinte megakadályozza, hogy a törés a szurcsatornában lévő részen történjék. Ezért törik el a t. legtöbbször az ínhártya szintjén úgy, mintha ott leborotválták volna. Ha tehát a kutató kaparás negatív eredménye alapján megállapítottuk, hogy a t. az ínhártyán át merőlegesen vagy közel merőlegesen helyezkedett el és az ínhártya szintje fölött nem áll ki semmi, akkor más eljárást kell alkalmazni a t. eltávolítására, mert az ismertetett eljárást nem lehet eredményesen alkalmazni. A t. felénk tekintő oldalán az ínhártya szövetének kikaparásával a hozzáférés számára helyet biztosítunk. Ezt a kutató, tűhegyű sorozattal végezzük el; először a vékonyabb, majd a vastagabb egyes, tűhegyű kutatóval, utána a kettes és végül a hármas tűhegyű kutatóval közvetlen a t. mellett az ínhártya szövetét kikaparjuk és végül a leköszörült hegyű (mikro) lándzsával a foszlányokat eltakarítjuk. Az ínhártya szövetének kikaparása csak a t. közvetlen szomszédságában kell, hogy 0,3 mm—0,4 mm mélyre terjedjen és a t.-től 2—3 mm távolságra elenyészően végződjön. Ezzel biztosítva van az idegen testhez való hozzáférés felénk tekintő oldala. A t. tőlünk eltekintő oldalára—a kutató kaparásnak ezen a helyen való elmélyítése után —- az ellentámasztót (10. ábra) helyezzük. Felénk tekintő oldalán pedig a tűhegyű kutatót — merőlegesen, vagy majdnem merőlegesen a t.-re olyan mélyen alkalmazzuk, amennyire a t. szomszédságában az ínhártya szövetének részbeni kikaparásával szabaddá tettük a teret, és a tűhegyet az idegen testhez tartva felfelé irányuló karcoló mozdulatokkal igyekezünk azt kihúzni (11. ábra). Ha a t. vastagabb, akkor az egyes tűvel is boldogulunk, ha azonban a t. vékony, inkább a kettes tűt alkalmazzuk, mert nagyobb a valószínűsége, 29
