Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)

1954 / 1. szám

hellyel pontosan szemben fekvő oldal szabaddá tétele következik. Erre csak akkor nincs szükség, ha a t. nem harántul, hanem ferdén tört és a törési felület olyan, hogy ezen a helyen a t. az ínhártya szintje fölé emelkedik. Ha azonban ezen az oldalon a t. az ínhártya szintjébe, vagy valamivel ez alatt van, akkor ennek az oldalnak szabaddá tétele elengedhetetlen. A tűhegyű eszközzel a — barna folttal éppen szemben fekvő részen — at. alatt karcolgatunk és igyekezünk alája kerülni. Tehát az ínhártyán át nem merőlegesen, hanem ferdén igyekezünk előre jutni, hogy a t. alá kerüljünk. A tühegyű kutatóval ezen a helyen is szabaddá tesszük az idegen testet. (6. ábra). Ezzel a művelettel a t. a szurcsatorna bemeneti nyílásánál, két egymással szemben fekvő helyen ki van szabadítva, de a szurcsatorna többi részébe még mozdulatlanul be van ékelődve. A továbbiakban úgy járunk el, hogy egyenes lándzsával — merőlegesen a műtéti területre — a szurcsatornák kezdeti, a barna folttal szomszédos részét többszöri reámetszéssel átvágjuk. Arra törekszünk, hogy minden ilyen metszés az idegen testben végződjön, és ezekkel a mozdulatokkal a lándzsa segítségével igyekezünk ezt kihúzni a szurcsatornából, hiszen ezen metszések mindig a szurcsatorna bemeneti nyílása felé irányulnak (7. ábra). Bármennyire csábítónak látszik is a t. csipesszel való megfogása akkor, ha az ínhártya szintjéből kissé kiáll és egyszerűen húzás által távolítani el anélkül, hogy a fentjelzett módon meggyőződtünk volna a t. elhelyezkedésének irányáról és azt a kezdetén szabaddá tettük volna, az elmondottak alapján nem lehet helyeselni, hiszen éppen az ilyen esetekben lehet azt a legkönnyebben betörni. Ugyanez a helyzet, ha a t.-t egyszer már betörték, de a törtvég az ínhártya szintjéből annyira kiáll, hogy csipesszel megfogható.

Ha a kutató kaparással a t. elhelyezkedésének irányát megállapítottuk és a bemeneti nyílásnál az egymással szemben fekvő két oldalon szabaddá tettük, a szurcsatornát lándzsával felhasítottuk, mely művelet közben az idegen test beékelődését feltétlenül meg is lazítottuk, akkor minden káros következmény nélkül megfelelően konstruált csipesszel (8. ábra) az idegen testet egyszerűen kihúzhatjuk. Erre a célra olyan s/őrcsípőt készítettem, melynél a fogó felület nem a csipesz végén van, hanem két oldalt. A csipesz egyik szárát a bemeneti nyílásnál — a tüskére merőlegesen — a tüske alá vezetjük és a csipeszt zárva, az idegen testet könnyen kihúzzuk.

Az inhártya szintjére merőlegesen beékelődött tövisek eltávolítása. Ha a t. körül történő kutató kaparás negatív eredménnyel jár, ebből azt a következtetést kell levonni, hogy az ínhártyába, ennek szintjére merőlegesen ékelődött be a t. Ha ezt a tényt megállapítottuk, ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy ezekben az esetekben az előző fejezetben ismertetett módszert alkalmazni nem lehet. A tények, melyekkel ilyen esetben számolni kell és amelyek teendőinket megszabják a következők. 1. Az ínhártya vastagsága ezen a helyen 0,6 mm. 2. Ha a kutató kaparás eredménye negatív és ha a t.

1 mm-nél hosszabb, akkor az behatolt a sugaras testbe. Ez esetben pedig eltávolítása friss esetben absolut indikált.

Természetesen mindnyájan tisztában vagyunk a nehézségekkel és veszélyekkel, amelyekkel ezek eltávolítása össze van kötve. A műtéti veszélyek és bonyodalmak mérlegelésénél az esetleges bonyodalmakat és veszélyeket össze kell hasonlítanunk az egyébként bizonyosan és az esetleg jelentkező következmé-8. ábra. Kétoldalt fogó szőrcsipesz.

27