Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
A budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának (igazgató: dr. Nónay Tibor egyet, tanár, orvostudományok kandidátusa) közleménye Az allergiás szembetegségekről az újabb irodalom alapján NÉMETH LAJOS Az allergiás betegségekkel — így bizonyos szembetegségekkel is — igen sok kutató foglalkozott az elmúlt években. Az ezekről szóló közlemények nagy száma szinte áttekinthetetlen, eredményeiben egymásnak sokszor ellentmondó. Ebből a nagy adathalmazból, amely részint állatkísérletekből, részint az emberi pathológiában észleltekből adódik, kíséreljük meg kihámozni a lényeget. Az utóbbi évek az allergia tanában feltűnő megállapításokat és jelentős haladást hoztak. Mielőtt azonban a speciálisan szemészti tárgykört az újabb szempontok és eredmények tükrében ismertetnénk, néhány általános érvényű megállapítást kell tennünk. Mint tudjuk egyes emberek szervezetében bizonyos anyagok az úgynevezett allergének, vagy antigének bejutva ellenanyagképzést váltanak ki s ugyanezen anyagok ismételt bejutására heves visszahatás támad. A túlérzékennyé vált szervezet a bekerülő fajlagos antigéneket viharos reakcióval fogadja, amely különböző tünetekben nyilvánul meg s ezeknek egy érdekes fejezete a tárgyalandó szemészeti rész. A sejtfalakon lezajló antigen-antitest reactió alkalmával szövetanyagok, főleg histamin válnak szabaddá s ezen anyagok hozzák létre a klinikailag észlelhető tüneteket. Az allergiás tünteknek eme Immorális ill. celluláris elmélete nem fogadható el kielégítőnek és a jelenségek megmagyarázására elegendőnek. Az allergiás szembetegségekkel sokat foglalkozó Rhiem az allergiás jelenségek okát abban látja, hogy a bőr és nyálkahártyák ilyenkor fokozott átjárhatósága miatt nagyobb mennyiségű allergén kerülvén a szervezetbe, nemcsak a vérben keringő, hanem a sejtekben lévő, tehát keringésbe nem jutó ellenanyagok is kötődnek. A hámtakarónak ez a fokozott átjárhatósága csak azzal az anyaggal szemben van meg, amely iránt túlérzékeny az illető. Szerinte az allergiásokon a hámtakaró védelem „központi“ irányításában zavar támad, pl. egy fertőzés következtében, mire az allergén számára átjárhatóvá válik. Az ilyen egyéneken tehát nem az ellenanyagok jelenléte az ami kivetendő, hiszen ez a szervezet természetes védekezése, hanem a központilag kormányzott hámtakaró védelem csődje. Ő még nem mondja ki a humorális folyamatok mellett a nervális tényezők jelentőségét olyan nyíltan, mint ahogy azt Adó teszi. Pavlov nyomán B'ikov és munkatársainak eredményeit hangsúlyozza, amelyek szerint az antigének támadáspontja nem csupán a kötőszövetben és a R.E.S. sejtjeiben keresendő, hanem az idegvégződésekben is. Adó a túlérzékenység kifejlődésében fontos szerepet tulajdonít a véredényekben lévő interoreceptoroknak (chemoreceptoroknak), amelyek az antigén közvetlen hatására a szervezet belső miliőjét, a vér állandó összetételét megváltoztatják. Ezen reflexogén zónák tehát nem csak az antitest termelésre vannak befolyással, hanem a vér összetételére, fehérvérsejtek tevékenységére stb. Az antigén nem csupán ellenanyag termelést vált ki, hanem reflectorikusan befolyást gyakorol a szív és érrendszerre, gyomor-bélhuzamra, belső elválasztású mirigyekre. A humorális folyamatok mellett az idegrendszer fokozódó jelentőségére utalnak az Orvosi Hetilapban legutóbb megjelent közlemények is. Az allergiás folyamatok cerebro-pituitaer irányítására gondolva Julesz és Filipp párhuzamosan kísérleteket végeztek és azt találták, hogy a hypophysis elülső lebeny túlműködése az anaphylaxiás készséget feltűnően csökkenti. Szentiványi 169
