Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
és Filipp röviddel előbb megjelent közlésükben pedig a hypothalamus régió tuberalisának roncsolásával az anaphylaxiás schockot állatkísérletben meggátolni vélték. Az elmondottak alapján is nyilvánvalóvá válik, hogy az idegrendszernek az eddiginél sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a allergiás betegségek keletkezésében. Ilyen átértékelés mellett természetszerűen hat Adó megállapítása, hogy az allergiás reactiókészség kifejlődését és menetét irányító tényezők közül a legfontosabb az agykéreg. Ezen általános vonatkozású megismerések jelentkeznek a szemészet területén is és rányomják bélyegüket a legutóbbi évek allergia kutatásaira. Lássuk ezek után milyen problémák foglalkoztatták azen a téren a szemészeket, milyen újabb megállapításokat tette, vannak-e a gyógykezelés terén eredmények, a gyakorlat mennyiben igazolta az elméletet. A szem túlérzékenységi reactióinak leghétköznapibb, de egyben leggyakoribb formái a szemhéjszél, kötőhártya és felszínes szaruhártyagyulladások. Ezen allergosisok gyakran azáltal jönnek létre, hogy pl. a kötőhátya külső allergiás ingerekre sensibilizálódik, majd megbetegszik. A különböző növényi anyagok, gombák, iparban használatos vegyitermékek, festékanyagok mellett, főleg a gyógyszerek okozta érzékenyítés játszik jelentős szerepet. Az ipari dolgozók számának emelkedése magyarázza az ilyen természetű megbetegedések gyakoriságát. A szemészetben cseppek, kenőcsök formájában gyakorta használt újabb gyógyszerek : chemotherápeuticumok, antibioticumok sokszor okoznak allergiás kórképeket. így előfordul, hogy a nem allergiás kötőhártyahurut penicillinnel, streptomycinnel történt helybeli kezelése sensibilizálva a kötőhártyát, allergiás jellegűvé válik. Különböző szerzők véleménye egyezik abban, hogy főleg az ilyen epitheliális allergosisok esetében értékelhető a bőrpróba pozitivitása. Másmódon keletkezett sensibilizálódásra támadt szembetegségekben újabban több szerző kétségbevonja a bőrpróba értékesíthetőségét és más kritériumokat keres a diagnosis alátámasztására. Charamis streptomycinnel foglalatoskodó betegápoló nővérek egynegyedén észlelt allergiás tüneteket. Legtöbbször a kezeken dermatitis, ugyanakkor a szemeken kínzó szemhéjszél-kötőhártyagyulladás mutatkozott. Gurrant néhány betegén szemhéji bőrgyulladást észlelt antistin huzamosabb használatára, az expositiós próba is pozitív volt ezekben az esetekben. Magunk évek óta használjuk az antistint localisan is mint antiallergikumot, azonban soha ilyen megbetegedést nem láttunk. Említésre érdemes, hogy egyes munkaterületeken, mint élelmiszerraktárakban, kertészetekben nagynak találták a levegő gombaspóra tartalmát és egyes szem- és bőrbetegségekben megállapították kóokozó szerepét. A túlérzékenységet szigorúan egy bizonyos gombafajtára mutatták ki. Az utóbbi években gyakran használunk műanyagból készült prothesiseket, amelyeket teljesen ártalmatlanoknak tartunk. Annál érdekesebb Macivor közlése, aki száz betegét polymerisált methylmethacrylat műszemmel látva el nyolcon feltűnő túlérzékenységet észlelt. A kötőhártyazsák kivörösödött, vizenyőssé vált és kínos égő érzés jelentkezett, amely rögtön megszűnt, amint a műanyagot üvegből készült műszemre kicserélték. A kötőhártyazsák bacteriológiai lelete negatív volt, a bőrpróba azonban positivitást mutatott. Ez a megfigyelés hasonló panaszok esetén eszünkbe kell, hogy jusson. Ebben a csoportban említhetjük még a légzőutakon, tápcsatornán át bejutó allergéneket is, amelyek szintés okozhatnak szembetegségeket. A bőrön és a nyálkahártyákon át ható allergének esetében döntő a permeabilitás kérdése, ami a kóroknak a visszatartását, illetőleg a szervezetbe való bejutását meghatározza. Mitől függ a nyálkahártyák adott időpontban való átjárhatósága, míg azt megelőzően a kórokozó allergén nem 170
