Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 2. szám
zöld üvegpáron át két szemmel nézünk, akkor az váltakozva hol vörösnek, hol zöldnek látszik. A jelenség alkalmas fehér-fekete képekkel (3. ábra) stereoscopban is előidézhető. Ilyen képeket már Helmholtz, Hering, Panum és mások is szerkesztettek. Ezt a jelenséget a látóterek vetélkedésének, vagy egyszerűen rivalizálásnak, alternálásnak nevezzük. Ritmusa egyénenként változó : 0,4 mp-tól 10 mp-ig terjed. Összefügg a dominantiával is, t. i. a vezérszem képe uralja a ritmust. A rivalizálás lényegileg gátlási jelenség, mégpedig a retina felől kiváltott gátlás, amely abban áll, hogy az egyik correspondens pont ingerülete az agykéregben kioltja a másik correspondensből és az ennek szomszédságából származó ingerületet (Hamburger). Mikor az indukáló retinarészlet kifárad, a másik oldal képe kerekedik felül. Ezért az alternálás az akarattól független, »reflexszerű« folyamat. Egyesek (pl. Harms) szerint e gátlásnak efferens pályája is volna, úgyhogy a kéregalatti ganglionok (corp. genic, lat., retina) synapsisaiban szintén gátlás jöhet létre. A rivalizálásnak újabban egyre növekvő jelentőséget tulajdonítanak az élettanban és a kórélettanban. Ezzel magyarázzák pl. az ú. n. fiziológiás diplopia elnyomását, a szemek finom rezgéseiből eredő képmozgás fusiót zavaró hatásának kiküszöbölését stb. A kancsal szemben keletkező scotoma is értelmezhető a gátlás állandósításával. Végül kapcsolatba hozhatjuk az alternálássál, bármily paradoxul hasson is első hallásra, a kétszemes látásélességnek az egyszemesnél nagyobb fokát. Rég feltűnt, hogy a szempár megkülönböztető (discrimináló) tehetsége 10—20-szor jobb, mint ahogy az a retina látóelemeinek nagyságából következne. Ez csak úgy magyarázható, hogy a viszonylag nagy receptorsejtek a rájuk eső képet mintegy »felaprózzák« (Riggo és Ratliffe) és annak részleteiről az agykéregbe térbelileg, de főként időbelileg jellemzett impulsusokat küldenek, amelyeket az agykéreg egyesít teljes képpé. A fusionálás folyamata eszerint tk. abban állna, hogy az agykérgi látóközpont a két szemből gyors egymásutánban érkező ingerületeket időbelileg integrálja. A kétszemes látásélességnek ez az ú. n. dynamikus (voltakép dialektikus) elmélete felidézi Rudolphi egykori felfogását. E szerző (akihez később Helmholtz is csatlakozott Heringgel folytatott híres vitája kapcsán) úgy képzelte el a fusiót, hogy a két szem látótere egymást mozaikszerben egészíti ki. Az alternálásnak gátlásként Való kifejezésével egy másik, fontos dialektikus elvet is kimondottunk, nevezetesen a teljesítmény visszahatását a kivitelező szervre, az effectus visszahatását az effectorra. Ez az elv a proprioceptiviim körébe tartozik, ennélfogva inkább a szempár motoros coordinatióinál volna tárgyalandó. Egy részletével azonban a következő fejezetben részletesebben foglalkozni fogunk. A kétszemes látás psychoptikája. A kétszemes látással eddig mint idegélettani folyamattal foglalkoztunk, de nem tekintettük annak subjectiv oldalát, tehát azt, hogy a binocularis látás miként közvetíti szá'-iunkra a külvilágot. A kétszemes látás útján tükröződik tudatunkban az objectiv külvilág subjectiv szín-, forma- és térvilágként. Ilyen vonatkozásban a kétszemes látás a »psychoptikának« egyik legfontosabb fejezete és mint a bevezetésben említettük, sajátos fogalomkörrel és törvényszerűségekkel rendelkezik. Megkíséreljük a pszichológiai optika e fejezetéről tömör áttekintést adni. Foglalkozni kell a térirány, a lokalizálás, a ha opter és a testies látás fogalmaival. Hangsúlyozandó, hogy e fogalmak tisztára leíróak, nem mondanak semmit keletkezésük okáról és módjáról, nem egyebek, mint intellektuális rekonstrukciói bizonyos szabályszerűségeknek, amelyekkel a kétszemes látás folyamán találkozunk. Induljunk ki a correspondentiából. Eddig az anatómiailag összetartozó és élettanilag együttműködő elemeket neveztük correspondeálónak. Ha a tér valamely tárgypontjából a két szem optikai csomópontján át egyenest, ú. n. irányvonalat húzunk, akkor az két, geometriailag correspondeáló pontot érint, pl. a két maculát. Az a térirány viszont, amelybe a látott pontokat tudatunk lokalizálja, a subjectiv térirány, vagy térérték. Tehát a retina minden pontjához subjectiv térirány tartozik 5ű
