Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
keletkezett (Müller, Jahn, Studnitz stb.). Némelyik bonyolult vázlat, de érdemes őket tanulmányozni, mert képszerűen rögzítik a tudnivalókat. Müller minden csapban a három színanyag egyikét tételezi fel. Ezeket leghelyesebb (Schonten szerint) profínnak, deuterinnek és tritinnek nevezni, hogy színmegjelölést elkerüljünk. Az inger ezeket bontja, ez a primaer-folyamat. Az ingerület az interkalaris neuronokbán átkerül a »kapcsolóanyagokra«'«. Itt már színingerértékről (valenciáról) van szó, de még mindig nem színről. A négy ős-szín valenciáján kívül szerepel már a fehér-fekete is, valamennyi az ellentétesség alapján párosán összetéve. A kapcsolóanyagok felelnének meg Hering assz./dissz. anyagainak. Minden kapcsolóanyagból két-két »belső ingerérték« megy a centrum felé, ahol a megfelelő érzetet kiváltja. . Más úton jár Hartridge polychromatikus színelméletével, melynek hívei az utóbbi időben szaporodnak. Sok közleménye jelent meg erről a tárgyról. Összefoglalóan ismerteti a Doc. Ophth. III. kötetében (1949). Eszerint három főreceptor létezik : vörös (600 т/г) — zöld (540 ты) — kék (450 m-i). Ez a trichromatikus egység. Van ezenkívül öt járulékos receptor két egységben. Az egyik sárga-kék (575—473 mp), a másik vöröskékeszöld-vörös (680—500—680 mű). Á normális trikromát az összes receptorok birtokában van, tehát t. k. polychromát. Az anomális trikromátnak hiányzanak a járulékos receptorai, tehát t. k. ő a valódi trikromát. A dikromátnak hiányzik egyik főreceptora is. A főreceptorok közötti szakaszokon a színeknek kétféle keletkezési módjuk van. Az egyik a »valódi«, a tiszta, amely a járulékos receptor ingerléséből adódik, a másik a kevert, amely a két szomszédos főreceptor ingerlése révén jön létre. Különösen fontos ez a sárgánál. A normális trikromát (polychromát) lát egy igazi sárgát is, mely ezt az érzését dúsabbá teszi, az anomális csak a keverék sárgát látja, amely a zöld és vörös főreceptor ingerléséből keletkezik. De ugyanígy van a kékeszöldben és ibolyában is. Ha tehát végig színes is számára a spektrum, helyenként tónusban kevésbbé tagozott. Richter szerint az összes újabb színelméletekben van valami egészséges mag. Mint viszonylagos igazságok idővel talán egyesíthetők lesznek, ami a valóságnak megfelelő képet adna a színlátás lefolyásáról. Ez a színtan további fejlődését nagy mértékben elősegítené. Pszicho-fizikai színtan A szemorvos szoros értelemben vett munkaköre. Ide tartozik a színlátás diagnosztikája és patológiája, mert mindkét esetben azt vizsgáljuk, hogy a fizikai inger milyen érzetet, pontosabban, az érzet alapján milyen cselekményt (ítéletet) vált ki a vizsgáltban ép és kóros körülmények között. Mivel a gyakorlatban rendszerint arról van szó, vájjon normális trikromát-e valaki, avagy színtévesztő, s ha igen, milyen féleségű, a szemorvos számára egyet jelent a színtévesztés diagnosztikájával. A színtévesztés diagnózisa kétféle módon történhet. Vagy egyszerűen úgy, hogy megállapítjuk valakiről, normális színlátású-e, avagy sem. Ezt szűrővizsgálatnak nevezzük, mivel a feladat az, hogy nagyobb számú jelentkező közül kiszűrjük a színtévesztésük miatt alkalmatlanokat. Vagy úgy, hogy rendszertanilag tökéletesen identifikálni akarjuk valakinek színlátását nemcsak kvalitatív, hanem kvantitatív szempontból is. Akár az egyikről, akár a másikról van szó, fontos gyakorlati követelmény az egyszerűség, gyorsaság és megbízhatóság. Jelenleg a helyzet az, hogy lehet ugyan részletezett és pontos képet nyerni bárkinek színlátásáról, de bonyolult és hosszadalmas eljárásokkal, költséges és nehezen beszerezhető optikai berendezésekkel. Tudományos alaposságú, »komplett« színlátásvizsgálat mintegy hat szakaszból áll : 1. kalibrálás ; 2. a fényerőgörbe meghatározása ; 3. a színes látótér felvétele ; 4. a küszöbértékek megmérése ; 5. az áthangolhatóság és 6. a teljesítőképesség vizsgálata. Arról szó sem lehet (talán elő sem fordult még), hogy valakivel mindezeket a vizsgálatokat hiánytalanul végigcsináljuk. Ez napokat, sőt heteket venne igénybe. Minden22
