Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
pharmacodynamikai hatása központi és perifériás. A perifériás phasis adrenergiás blokád, a központi hatás az erek tónuscsökkentése. A hydergin gátolja a pressosensibilis reflexeket. Mindezen tulajdonságai jogosan fűztek hozzá reményt a glaukoma gyógyításában is, ahol az említett tényezők nagy szerepet játszanak, hozzátéve, hogy a hyderginnek sedativ hatása is van, jól csillapítja a fájdalmakat. Ügy látszik azonban, hogy az eddigiekben szerzett tapasztalatok nem kielégítőek. Rinlelen, Smolik nem tapasztalták, hogy a tensiót a hydergin csökkentené, Posner, bár néhány acut glaukománál látott kifejezett tensióesést, azt rövid ideig tartónak találta. Simplex glaukománál a hydergin nem vált be. Ami a TEAB (Tetraaethyl-ammonium-bromid) vegetativ ganglionális blokádot okozó szer hatását illeti, arra vonatkozólag ugyanilyen megfigyelések vannak. Weinstein közvetlenül az injectio után látott tensiócsökkenést. Mindezen változó megfigyelések ellenére lehetséges, hogy e szerek bizonyos esetekben esetleg műtéti előkészítésnél értékes támogatást adhatnak általános vérnyomáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásukkal. A hormonalis kezelést már a bevezetésben érintettük. Szóba jöhetnek a hypophysis praehormonjai, gonadotrop hormonok, pajzsmirigy kivonatok, melyeket illetően Hertel, Imre, Obal, Radnót, Osapody munkáira utalok. A hormon kezelésben megmutatkozó ellentétes felfogás alapja minden valószínűség szerint azon szoros kölcsönhatás, mely a belső elválasztásos mirigyek közt fennáll és az a viszony, hogy egyik mirigy disfunctiója a másik gátlását v. serkentését fokozhatja, így egy pluriglandularis zavarról van szó. Csak további vizsgálatok közelíthetik meg, hogy menynyire játszhatnak szerepet egyes kiragadott belsősecretiós mirigyek a szemtensió változásában. E tekintetben igen figyelemreméltó munkát végzett Radnót, aki különösen a gonadok jelentőségét közelebbről világította meg. A hormon kezelés egyébként szintén substitutiós kezelés, mellyel csak átmeneti eredményeket regisztrálhatunk s mint tartós prolongált kezelés nem igen jön tekintetbe, egyrészt mert az egyéni reaetiokészségtől függően különböző eséllyel jöhet számításba, szoros kontroll kell, másrészt aránylag drága kezelés. Treumer különösen a hypophysis praehormonjaival szerzett tapasztalatai alapján közli, hogy azok rövid ideig hatásosak. Különböző megfigyelések vannak a sárgatesttel is, Obal jó hatásúnak látta, Treumer rossz eredménnyel alkalmazta, Igen óvatosnak kell lenni klimakterialis glaukomáknál a tüszőhormon kezeléssel, mely Radnót és mások ( Marechal, Dollfus) szerint tensióemelő hatású. A magam részéről megkísérelhetőnek tartom a chorion-gonadotropin (Pregnyl, Lutoerescin) kezelést, melynek tensiócsökkentő hatásáról meggyőződtem. Bizonyos esetekben bifasisos hatása van, kezdeti kisebb emelkedés után süllyed a tensió. Természetesen vannak refracter esetek is. A glaukomaellenes műtétek lehetséges hatásmódja Bár nem tisztázott még kellőképen, hogy műtéteink tensióesökkentő hatása milyen módon érvényesül, mégis kell foglalkozni röviden ezzel a kérdéssel is. A glaukomás tensióemelkedés okai között mint ismeretes, egy secretiós és egy mechanikus faktor szerepel a periférián. Az előbbi idegi reflexes mechanismuson alapszik, neurohormonalis és mint egyre több bizonyíték igazolja, corticovisceralis befolyásokkal. (Archangelskij, Kolen, Kravkov, Fradkin, Levina.) Az egyes nyomtényezők hatása még nem egészen tisztázott, de valószínű, hogy a folyadéktermelés mennyiségi-minőségi változását eredményezhetik. A másik, a mechanikus tényező a hemato-ocularis barriere gátja (goniosynechiák, trabecularis sclerosis) secunder jelentőségű és az ellenállás fokozódását okozza, Műtéteink célja a normális percvolumen helyreállítására és az ellenállás csökkentésére irányul. Az elfolyás kérdésének régi problémája a megoldás felé közeledett, a véna aqueosák Asher és Goldmann által történt felfedezése óta. (Meg kell itt jegyeznem, hogy a vízvénák felfedezésének prioritása tulajdonképpen magyar szemész nevéhez fűződik. Asher legújabb összefoglalójában, mely a vízvénákról szól*, azt a nyilatkozatot tette, hogy 25 évvel ezelőtt Debrecenben járt és ott Rötth mutatott először vízvénát. Sajnos további megfigyeléseket ilyen irányban nem folytatott.) A legfeltűnőbb hiány idevonatkozó ismereteinkben az volt, hogy a véna aqueosákat nem tudtuk az elfolyó rendszerben incorporálni. Kiss és Orbán vizsgálatai tisztázták, hogy a Schlemm-csatorna levezető útjai, valamint a cornealis terminalis erek a véna aqueosák gyökerei. Korábbi vizsgálataiban pedig megállapította azt, hogy a corpus ciliare két érfonata közül a plexus ciliaris a felszívó felület, az innen eredő emissarium vénákkal. Ezek a vizsgálatok vittek közelebb bennünket az iridectomia, de más műtétek hatásának közelebbi megismeréséhez. Kiss szerint a csarnokzug felszabadítása azzal az eredménnyel jár, hogy a csarnokvíz könnyebben kerül a plexus ciliaris felszívó felületére, a Schlemm-csatornának passiv szerepe van és mint elvezető út nem elsősorban jön számításba. Kétségtelen az is, hogy iridectomiáknál és sclerostomiáknál számohiunk kell egy neurovascularis shock-hatással is. Duke—Elder szerint az iridectomia hatása azzal magyarázható, hogy az uvea vérkeringésében módosulás következik be, mivel iridectomia után a localis axon-reflexek, melyek a congestiv keringési zavarokat meghatározzák fel vannak függesztve. Ezen shock-hatással magyarázott ú. n. »Sofortregulatio« mellett egy tartós »Dauerregulatio«-t érhetünk el a műtéttel, amelynek * Archives of Ophth. 1953. Vol. 49. No. 4. 451. о. 188
